A héten készítettem egy adventi koszorút. Ez minden évben nagy kihívás szokott lenni, úgyhogy idén sem volt ez másként. Viszont találtam az interneten egy nagyon jó ötletet: sima, horgolt koszorú volt az ajtódísz egy masnival felkötve.Valami ilyesmi volt, de persze most már sehol nem találom az eredeti képet.

Ezen a vonalon indulva én is horgoltam az alapot, mégpedig úgy, mint ahogy a kosárkákat csináltam: körbehorgoltam spárgát spirálisan és így állítottam össze egy tóruszt. Persze nem horizontális spirált csináltam, hanem vertikálisat. Tudtok követni? :)

Néhány tipp azoknak, akik ilyesmiben gondolkodnak: nagyon kell figyelni, hogy egyenletesek legyenek a körök, mert az enyém kicsit ökörh.gyozás lett és a két vége is alig akart összeérni, továbbá helyenként az egyik (külső) oldalon horgoljunk egyráhajtásos pálcákat, hogy ne kelljen nagyon feszíteni a horgolást a végén.

A tóruszt egyébként összegyűrt újságpapírral béleltem ki, így tartása lett a koszorúnak és majd bele lehet tűzni a díszeket. Ki lehet próbálni egyébként a vízszerelési boltokban kapható polifoam csövet is vagy jó a dekor boltokban kapható hungarocell koszorúforma is, de azt nem lesz könnyű spirálisan körbe horgolni, ezért ott érdemes a téglalappal próbálkozni, amit aztán körbe rávarrunk a koszorúra, így:

Szerintem jövőre én is így csinálom, ez tűnik a legjobb módszernek.

De ezzel a módszerrel lehet a leggyorsabban körbehorgolni egy koszorút, bár szerintem ez nem annyira dekoratív:

Nyilván a varrást célszerű a koszorú alján elhelyezni. A díszekkel különben nem vesződtem sokat, mert nekem a tavalyi is nagyon bejött, úgyhogy csak az alapon változtattam. Bevallom, a saját lakásomban szeretem az egyszerűbb koszorúkat. Állandóan kacsintgatok a virágboltban lévő csodaszép kreatúrákkal, de otthon mégis mindig a saját gyártmány győz. És szerintem az is van rendjén, hogy az ember maga csinálja meg a koszorúját.

További ötletek az Internetről:

Aki megkeres a Facebookon, az találhat az oldalon ingyenes horgolási mintákat karácsonyfa díszekhez.

Kenyeret már évek óta sütök. Nyáron nem szoktam, mert amúgy is meg lehet főni a lakásban, nem vágyom még a sütő melegére is. De október, november tájékán mindig nagyobb mennyiségű lisztet és szárított élesztőt veszünk, amiből aztán nagyon finom kenyerek készülnek. Én alapvetően Jamie Oliver kenyérreceptjéből dolgozom, azt variálom hangulatom szerint. Be szoktam tárazni mindenféle magokból, zabpehelyből és van egy-egy kiló nem fehér búzalisztem is (rozs, zab, teljes kiőrlésű, stb.). Ezeket fehér liszttel szoktam keverni, mégpedig igen prózai okokból: először is nagyon drága kenyerek lennének, ha csak ebből készülnének, másrészt az egyetlen csak rozslisztből készült kenyeremmel embert lehetett volna ölni. Sajnos, a fehér liszt elkerülhetetlen, ha azt akarjuk, hogy megkeljen a kenyér. Szoktam venni napraforgó magot, kölest (ezt meg kell előbb főzni), más magokat, amikkel aztán tovább lehet gazdagítani a kenyeret. A variációknak csak a fantáziánk szabhat határt. Szerintem még soha nem csináltam két egyforma kenyeret.

Kenyeret készíteni nem nagy ördöngösség és nagyon nagy sikereket lehet vele aratni. Nem is beszélve arról az isteni kenyérillatról, ami sütés közben a lakásban kering. Nem hasonlítható semmihez. Érdemes megpróbálni!

Elöljáróban elmondom, én nem szeretem az agyonpumpált, felfújt kenyereket. Szeretem, ha masszív, de nem fullasztó. Azt sem szeretem, ha túlsül. Tehát, ha valaki ezt nem így szereti, akkor ne ezt a receptet kövesse.

A gyúródeszkára szitálok fél kiló fehér lisztet (vagy fele-fele arányban fehér liszt és mondjuk rozsliszt keverékét). Az is jó, ha a lisztet előbb kicsit meglangyosítjuk (Stahl zacskóstul berakja a mikróba). Hozzákeverek egy csapott evőkanál sót. Három deci langyos vízhez két zacskó szárított élesztőt és egy evőkanál cukrot keverek, megvárom, míg felfut (legalább egy kicsit, hogy lássuk, működik-e egyáltalán). Ha feljött, a lisztkupac közepébe ásott lyukba apránként beleöntöm, miközben egy villával fokozatosan hozzádolgozom a lisztet. Óvatosan elkezdem gyúrni, hogy a folyadék ne folyjon ki oldalt. Ha túl lágy, adhatunk még hozzá lisztet, ha kemény, akkor apránként vizet dolgozunk még bele. Legalább öt percig dagasszuk a tésztát, amíg rugalmas és lágy nem lesz. Lisztezzük be a deszkát , tegyük rá a cipót, a tetejére szórjunk lisztet, takarjuk le tiszta konyharuhával. Ha nem elég meleg a konyha, tegyük a tésztát meleg helyre. Kelesszük a tésztát a kétszeresére (ez úgy 45-60 perc szokott lenni). Újra gyúrjuk át, hogy kinyomkodjuk belőle a levegőt (kb. fél perc gyúrás), majd egy kiolajozott kenyérformába tegyük bele. Én erre egy magas falú, kb. 10x20 cm-es sütőformát használok (biztos van valami neve ennek a fajtának), de lehet simán egy belisztezett tepsire is tenni. Újra letakarom és újabb 45-60 percen át kelesztem. Közben a sütőt előmelegítem 200-220 fokra és az aljába teszek egy fazékban vizet, hogy begőzölje a sütőt. Ha megkelt a tészta, berakom a sütőbe és 10 percig sütöm, majd kiveszem a vizet, lejjebb veszem 180 fokra a hőmérsékletet és így sütöm tovább. Általában 30-40 perc múlva nézem meg először. Kiveszem, megkopogtatom az alját, és ha kong, akkor jó. Rácsra teszem hűlni. Frissen, langyosan is nagyon finom, de könnyebb úgy szeletelni, ha már kihűlt.

Ma egyébként hagymásat sütöttem. Szerintem kevés lett az egy hagyma bele, úgyhogy legközelebb két fejet adok hozzá. A hagymát apró kockára vágom és aranybarnára dinsztelem. A fent leírt hozzávalókhoz keverem és ennyi. Mostanában a sima liszthez keverek még kb. két marék zabpelyhet is. De a legnagyobb újításom az, hogy a tésztába kb. fél kávéskanál őrölt lepkeszegmagot keverek. Nagyon finom ízt ad a kenyérnek.

A múlt héten az én kis csemetém elkezdett bölcsibe járni. Ennek számos előnye van, különösen a gyermek szocializálódását tekintve, de rám nézve is van pozitív hozadéka. Mégpedig az, hogy kiéhezve az elmélyült alkotói tevékenységre, hatalmas erőkkel vetettem bele magam másfél éve dédelgetett álmaim megvalósításába. Csodálatos dolog úgy nekiállni valaminek, hogy tudom, nem szakít meg félpercenként a cumikeresés, pelenkacsere és egyebek. Ne értsetek félre, nem az anyai teendők zsenántak, csak egyszerűen szükségem volt már arra, hogy napi négy órát valami mással töltsek, mint a nyáltörölgetés.

Múlt hetemet nemezeléssel töltöttem, aminek első eredményeit fogom feltárni ebben a posztban. Mivel közeledik a karácsony, elkezdődött az ajándékgyártás. A nemezelt szappan egyrészt szép, másrészt házilag is könnyen elkészíthető, akár a gyerekek bevonásával is (nagyon élvezik), nagyon kreatív tevékenység, viszonylag épeszű árakon be lehet szerezni az alapanyagokat (főleg, ha többet is készítünk) és az ajándékozott is nagyon fog örülni. A nemezelt szappan nagy előnye a bőrradírozó képessége, továbbá az, hogy nagyon szép, így aztán nem csak tisztálkodunk vele, de fürdőszobánk dísze is egyben. Nem ajánlott azonban szőrös férfiaknak, mert nagyon fogja húzni a bundájukat dörzsizés közben. Ahogy a szappant használjuk, a nemezelés tovább folytatódik, így a végén marad egy kis színes gyapjúgombócunk, amit madzagra fűzve ékszerként is viselhetünk.

A nemezelt szappan készítéséhez az alábbi alapanyagokra lesz szükség:

• szappan (érdemes természetes növényi szappant választani, amelynek  formája is tetszetős)
• különböző színű, jó minőségű kártolt gyapjú (hobbiboltokban beszerezhető, de ha nem akarunk túl drágát venni, akkor érdemes felkeresni a Guzsalyas boltot, akiktől online is rendelhető a gyapjú) http://guzsalyasbolt.hu/
• ha tűnemezeléssel akarjuk munkánkat díszíteni, akkor vegyünk nemezelő tűt (vegyünk mindjárt többet, mert igen könnyen törik!)

Így lássunk  neki a munkának:

1. Válaszuk ki a használni kívánt színeket. A gyapjúból tépjünk akkora darabokat, hogy beborítsák a szappant. A színeket már itt is keverhetjük, akár úgy, hogy különböző színű rétegekben  rakjuk a gyapjút a szappanra. Első körben ne kezdjünk bonyolult mintákba. Már az is eredmény, ha sikerül úgy megnemezelni a szappant, hogy nem lóg ki sehol a szál és egyenletes a nemez. Kezdhetjük akár egy színnel is. Ha nem akarjuk, hogy élei legyenek a szappannak, akkor egy zöldséghámozóval vagy késsel faragjuk le az éleket.

A gyapjút érdemes több finom rétegre szedni és kötésben egymásra rakni, így jobban össze fog nemezelődni.

Csomagoljuk be a szappant a gyapjúba alaposan. Ügyeljünk rá, hogy elég vastagon borítsa (de ne legyen túl vastag) és az éleket is fedje rendesen.

2. Ezután langyos vízzel vizezzük be a gyapjút. Első körben nem kell mindjárt masszírozni a szappant, csak nyomkodjuk meg a két kezünk között, hogy elkezdjen finoman habozni, de a rétegek ne mozduljanak el.

Ha már habzik, és valamelyest rátapadt a gyapjú, akkor elkezdhetjük finoman simogatni két kezünk között. Vigyázzunk, ne mozduljon el a gyapjú. Úgy csináljuk, mintha gombócot akarnánk gyúrni. Ugyanezt az oldalain is kezdjük el. Ha már megmarad egy helyben az anyag, akkor kezdődhet a "kézmosás". Úgy forgassuk kezeink között a szappant, mintha kezet mosnánk vele. Néha nyomjuk ki belőle a sok habot, amit visszateszünk a vizes edénybe és folytassuk a kézmosást. Ha már szinte száraz kezünk, de még nem állt össze nemezzé a gyapjú, akkor kicsit vizezzük be a kezünket és folytassuk a munkát.

3. Akkor van készen a szappan, ha egy masszív réteggé állt össze a gyapjú, nem lóg ki sehol szál és szinte megszáradt a kezünk is és már nem jön belőle hab. Ekkor szárítsuk ki (pl. radiátoron).

Ha úgy gondoljuk, itt be is fejezhetjük a munkát. Ha azonban tovább díszítenénk, akkor várjuk meg, míg a szappan teljesen kiszárad és tűnemezeléssel díszítsünk tovább.

4. Vegyük elő a kívánt színeket, a nemezelő tűt és kezdjünk neki. Figyeljünk rá, hogy a szappan kemény és a tű nagyon könnyen törik. Finoman szúrjuk be a tűt és mindig ugyanabban a szögben húzzuk ki, ahogy bedugtuk.

5. Ha készen van a kívánt minta, akkor vizezzük be a szappant és még egyszer jól dörzsöljük át, hogy a mintánk is alaposan összeálljon az anyaggal. Persze az is fontos, hogy már a tűvel alaposan beledolgozzuk a gyapjút a nemezbe, különben itt is könnyen elmozdul a minta.

Ha kész vagyunk, szárítsuk ki és már gondolkodhatunk is a csomagoláson. Kellemes alkotást, kísérletezést kívánok. Nincs is szebb ajándék annál, mint amit mi magunk készítettünk.

Régóta gondolkodtam azon, hogyan lehetne olyan mosószert előállítani, ami olcsó, környezetbarát és garantáltan nem rohad le tőle a bőrünk. Nagy kérdés volt számomra az is, hogy miért is használjuk tulajdonképpen az öblítőt. Elég furi gondolat az, hogy kemikáliát használok arra, hogy egy másikat kiöblítsek a ruhákból. Amíg korábban sok műszálas ruhát hordtunk, addig az antisztatizálás szempontjából volt némi létjogosultsága, mára azonban ez sincs. A jó illat is megtévesztő, hiszen a gyári öblítők mesterséges aromaanyagokat tartalmaznak, amiknek belégzése nem kifejezetten ajánlott. Az aztán meg pláne betette az ajtót, amikor az újszülött gyerekem kiragyásodott az öblítőtől (amit ugye már nem öblítünk ki a ruhákból). Az sem igaz továbbá, hogy pihe-puha lesz a ruha. Nekem mind olyan volt, mintha kartonpapírból lett volna.

Így tehát elhatároztam, hogy változtatok a mosási szokásaimon. Először elhagytam az öblítőt. Egyáltalán nem hiányoztak a mesterséges illatok. Helyette inkább tettem a vasaló víztartályába pár csepp levendulaolajat, ami nem csak illatosítja a ruhákat, de fertőtlenít is, akárcsak a gőzölős vasalás, továbbá távol tartja a molyokat, tetveket, bolhákat, stb. A végső megoldás azonban a 20%-os ecet lett. Minden mosáshoz használok kb. 2-3 cl ecetet. A szaga ebben a mennyiségben nem érződik, viszont oldja a ruhákban a vízkövet és tartósítja a színeket.

A második kísérlet a mosódió bevezetése volt. Ez eleinte még tetszett is (elképesztő puhák lettek a ruhák), de hamarosan azt tapasztaltam, hogy - hozzáadott fehérítő ide vagy oda - a fehérek szürkék lettek, a sötét ruhák pedig büdösek. Ekkor komoly internetes böngészés után kiokosodtam a házilag készíthető mosószerek témakörében és meg is főztem az első adagot. Abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A durvább foltokat pedig érdemes mosás előtt epeszappannal bedörzsölni.

A saját gyártású mosószerem receptje tehát a következő:

Egy nagy fazékba öntök 3 liter vizet, amibe sajtreszelővel egy darab mosószappant belereszelek. Hozzáadok még 3 púpozott evőkanál mosószódát és két evőkanál bóraxot. Az egészet addig főzöm, amíg a szappan felolvad, majd hagyom kihűlni, miközben többször kézi habverővel átkeverem. Végül a jól felkevert és kihűlt mosószert flakonokba töltöm. Én erre a célra kiürült mosószeres flakont használtam. Nem árt tudni, hogy művünk szét fog válni, illetve kicsit kocsonyás is lehet. Éppen ezért a mosás előtt jól felrázom, teszek másfél-két kupakkal az adagolóba és már mehet is a bio-mosás.

Azt olvastam egy blogban, hogy mielőtt az ember ilyen mosószert kezd el használni, érdemes átmosni a mosógépet a következő módon: az üres gépbe öntsünk két liter 20%-os ecetet, majd indítsunk el egy rendes mosást 90 fokon. Ez leoldja a vízkövet és kifertőtleníti a bepenészedett részeket is.

Mindent összevetve, a három liternyi mosószerem nem került 500 Forintba. Az alapanyagokat beszerezhetjük bioboltokban, háztartási boltban, dm-ben és a bóraxot a gyógyszertárban. 3 liter mosószer nagyon sokáig elég, úgyhogy nem kell kéthetente mosószert főzögetni. Ha pedig van hol tárolni, akkor érdemes mindjárt nagyobb mennyiséget csinálni.

Hosszas kísérletezés után végre megszülettek az első horgolt kisállatok. Korábban már közzétettem néhányat, amit  a gyermeknek csináltam, de -akárcsak a "nagyok"- szeretem volna egy típust létrehozni. A dolog lényege, hogy van egy alapminta, amit aztán különböző karakterjegyekkel egyedeivé teszek. Nagyon élvezetes játék ez, hiszen minden egyes állatfajnak vannak saját karaktervonásai, és a célom az volt, hogy minél egyszerűbben ábrázoljam ezeket. Ehhez kell a sok kísérletezés. Íme, az első négy.

A legnehezebb különben mindig az arc. Nem elég szemeket, orrokat és szájakat csinálni, fontos, hogy arckifejezése is legyen az állatkának, mert így lesz egyénisége és így válik szerethetővé. A legnagyobb játéklehetőség persze a ruhák kitalálásában van.

Oroszlán, egyenesen a porondról.

Strandoló béka.

Cicalány.

Téli teknős.

A kisállatok egyébként megvásárolhatók a Dunakanyar Könyvesbolt és Kávézóban, Leányfalu központjában. Hamarosan újabb tagokkal bővül a család. Igyekszem kicsit téliesre, karácsonyira venni a figurát. Akinek egyedi elképzelése van, az írjon nekem a teres(pont)muhely(kukac)gmail(pont)com címre vagy vegye fel velem a kapcsolatot a facebookon (Teres Műhely) és megrendelésre szívesen készítek más figurákat is.

Ahogy ígértem, elkezdem szivárogtatni a karácsonyi ajándékötleteket is. Készítettem egy nagy csomó karácsonyfadíszt (ezek is kaphatók lesznek a könyvesboltban).

Gyűjtögetem egyébként a további ötleteket, több már a gyártási folyamatban van, hamarosan posztolom őket. A helyzet az, hogy éppen leterített egy megfázás, úgyhogy szűkszavú, energiátlan és motiválatlan vagyok pillanatnyilag, úgyhogy a mai poszt idáig tartott. Remélem, hogy hamarosan meggyógyulok és akkor újult erővel vetem bele magam a karácsonyi előkészületekbe. Például csinálok adventi naptárat, továbbá ehető is iható ajándékokat. Úgyhogy kövessetek figyelemmel!