Tiramisú, jelentése „Emelj fel engem!”. (tirare = emelni, mi = engem, sú = fel)

Állandó vita tárgyát képezi a különböző olasz szakos barátaim/nőim között, hogy a név a benne lévő kávé élénkítő hatására utal vagy a desszert rétegezettségére. Aki tudja a helyes választ, az írja meg nekem, hogy végre pontot tehessek a vita végére. Bármi is legyen a végeredmény, egy biztos: a tiramisú felemelő.

Bevallom, én sosem voltam oda a cukrászdákban kapható tiramisúkért. Egyszer voltam egy batyus lagziban Zürichben, ahol az olasz vendég tiramisút hozott (ő csinálta) és nagyon fincsi volt (köszönő viszonyban sincs a cukrászdai kutyulmánnyal). Ettem továbbá egy elképesztő jó olasz étteremben is sima és epres változatban. Nos, ez utóbbi konkrétan orgazmikus volt. Azóta jómagam is kísérleteztem epres, illetve málnás verzióval. Egyik jobb, mint a másik. Az olasz éttermet különben melegen ajánlom azoknak, akik Bécsben járnak. Francesco névre hallgat és a Währinger Strassén található (valahol a 62-64. szám körül lehet, már ne emlékszem pontosan). Garantálom, csodálatos gasztronómiai élményben lesz része. Igaz persze, hogy utoljára kb. 10 éve jártam ott.  Lehet, hogy már nincs is meg az az étterem. Mindenképpen egyetek ott egy epres tiramisút!

A tojás nélkül készülő tiramisú ötlete és eredeti receptje még egy 90-es évekbeli Burda magazin hatására került családunk látóterébe. Emlékszem, akkoriban mascarponét sehonnan nem lehetett szerezni, nem volt éppenséggel elterjedt még kis hazánkban, úgyhogy mi már akkor is natúr tejszínes vajkrémmel csináltuk, ami részemről azóta sem változott. Persze, amikor már lehetett mascarponét kapni, akkor kipróbáltuk azzal is, de nekem a vajkrémes komolyan jobban ízlett. Az a diszkrét sósság és enyhe savanyúság kifejezetten jót tett neki.

Aztán évekig gyártottam nagy sikerrel az én tiramisú változatomat, amit csiszolgattam, tökéletesítettem, s nagyon büszke voltam az egyedi fejlesztésre, mígnem megjelent Mautner Zsófia Chili & Vanília című szakácskönyve, amiben szinte pontosan megegyezik a koncepció az enyémmel. Mivel a desszert leginkább a Rigó Jancsi és az olasz tiramisú egyvelege, a Digó Jancsi nevet kapta. Hát én ezt nagyon viccesnek találtam, úgyhogy azóta így nevezem a sajátomat is. Mautner Zsófia blogja: http://chiliesvanilia.blogspot.hu/

Íme, az elkészítés menete:

Először is süssünk 6 tojásos, kakaós piskótát. Akinek ehhez nincs kedve/ideje, az vegyen készen a boltban. Vagy használjon babapiskótát, csak az nem kakaós. De mindegy. Vegyünk elő egy üveg meggylekvárt vagy azt is vegyük le az üzlet polcáról. Készítsünk egy presszókávét és halásszuk ki a könyvek mögül a dugi rumot. A piskótát vagy babapiskótát fektessük le egy nagy tepsibe és locsoljuk meg a kávéval és rummal. Fontos, hogy átáztassuk a piskótát, de ne tocsogjon. Ezt sokat kell gyakorolni, mire az ember eltalálja a helyes arányokat, de megéri a próbálkozást. Miközben így érik a piskótánk, tegyünk egy tálba 400 g natúr tejszínes vajkrémet (ez általában két doboz) vagy 500 g mascarponét (ez általában egy doboz). Robotgéppel keverjünk hozzá 3-4 evőkanál porcukrot (ki milyen édeset szeretne) és egy szerény teáskanál őrölt fahéjat. Egy másik tálban verjünk fel 2 dl habtejszínt. Ebbe én már nem szoktam külön cukrot tenni, viszont általában teszek bele egy habfixálót, mert nemigen találok olyan tejszínt, amit keményre lehet verni. Ha felvertük, akkor öntsük a krémsajthoz és keverjük bele a géppel. Kóstoljuk meg, hogy elég édes és elég fahéjas-e. Most vegyünk elő egy inkább magas, mint széles üvegedényt és a piskóták egy részével béleljük ki a tál alját. A meggylekvárból kenjünk vékony réteget a piskótákra, majd a fahéjas-tejszínes krém felét kenjük szét rajta egyenletesen. Ezután újabb réteg piskóta, meggylekvár és a maradék tejszínes krém következik. Ha ezzel megvagyunk, akkor takarjuk le az edényt és tegyük hideg helyre akár több órára is, hogy az ízek összeérjenek. Kakaóporral csak közvetlenül a tálalás előtt szórjuk meg vastagon a tetejét, különben a kakaópor elázik és elég undi lesz a mű. Megtehetjük persze azt is, hogy nem egyben, hanem adagonként készítjük el csinos kis üvegpoharakban. Ha még csokisabbra akarjuk venni a figurát, akkor tehetünk a tejszínes krémbe is kakaóport (fahéj helyett vagy mellett) és lehet még csokiforgácsot szórni kakaópor helyett a tetejére. A variációs lehetőségek száma határtalan, a lényeg csak az, hogy ne legyen a dolog aránytalan.

Bár most már inkább a téli ízekre koncentrálunk, azért elmondom, hogy a málnás vagy epres verzió sem sokkal bonyolultabb. Ha szoktunk készíteni házilag bodzaszörpöt, akkor a sima (!) piskótát érdemes azzal és némi fehér rummal meglocsolni a kávé-rum kombó helyett, a tejszínes krémbe pedig a fahéj helyett a választott gyümölcsből készült lekvárt vagy pépet keverni. Nagyon jót tesz a krémnek, ha teszünk bele egy csipet szárított ázsiai citromfüvet is. Befejezésül pedig a kakaópor helyett friss málnát vagy epret szórjunk vastagon a tetejére. Én még egy kis friss mentalevéllel szoktam díszíteni. Már tervbe vettem, hogy egyéb ízesítésű tiramisút is kikísérletezek. Az eredményekről majd később számolok be. Emelkedjetek!

Így október végén, november elején legnagyobb örömömre beindul a sütőtök szezon. Egyrészt nagyon dekoratív dolog a tök, másrészt pedig rengeteg módja van a felhasználásának, mégpedig igen ízletes módja. A minap kérdezte egy barátnőm, hogy tudok-e jó sütőtökös muffin receptet. Ez önmagában nem lenne nagy kihívás, mert annyi ilyen recept van a neten, mint égen a csillag, csakhogy az ő kisfia tejérzékeny (és tojás is, de anélkül aztán már tényleg lehetetlen muffint sütni). Szerencsére találtam tejmentes muffin receptet, amit kipróbáltam és nagyon finomnak találtatott, de nem lennék én e poszt írója, ha ezen is nem változtattam volna egy kicsit. Az eredeti recept a következő oldalon olvasható:http://www.nosalty.hu/recept/sutotokos-muffin.

Aki nem akar kattintgatni, annak leírom a receptet ide. A sütőt 190 fokra előmelegítem. 250 g megsütött és pürésített sütőtökhöz hozzákeverek 2 tojást, 80 ml olívaolajat. 150 g átszitált finomliszthez hozzákeverek 150 g barna cukrot, 1 kk fahéjat (annyi megjegyzéssel látnám el, hogy én egy kávéskanál fahéj helyett kb. 2 teáskanál karácsonyi mézeskalács fűszerkeveréket tettem bele, hogy még ízletesebb legyen), egy csomag sütőport és egy csipet sót. A szárazanyagot végül hozzákeverem a nedveshez, majd papírral kibérelt muffin sütőformába kanalazom, lyukanként 2/3-ig. 18-20 perc alatt (tűpróbát végezzünk!) megsütöm. Rácson hagyom kihűlni.

A fűszerkeverékről még fogok bővebben szólni egy karácsonyi posztban.

Továbbá: nekem nem volt elég édes. De ezen nem úgy változtattam, hogy több cukrot tettem bele, hanem úgy, hogy csináltam rá egy krémet.

A sütőtökös muffin tetejére való krém receptje a következő: 125 g puha vajat habosra keverek 100 g porcukorral, majd belereszelek két teáskanálnyi friss gyömbért és ízlés szerint citromhéjat, végül a robotgéppel hozzákeverek 200 g natúr vajkrémet (vagy mascarponét). Nevezzetek perverznek, de én a tiramisúhoz is és az ilyesmihez is natúr tejszínes vajkrémet használok, mert az nagyon enyhén sós (amit elnyom a cukor), így kihozza jobban az ízeket. És az enyhe savanykássága is jót tesz a dolognak. Aki ezt nem szereti, az értelem szerűen használjon mascarponét, mert annak teljesen semleges az íze.

Ha már tök és mindenszentek, akkor egy tökfejet is muszáj volt gyártani. Anyósoméknál voltunk a héten és tengernyi felszabadult időmben ilyenekre vetemedtem. Ahogy most elnézem, inkább vidám lett, mint ijesztő, úgyhogy aligha fognak elmenekülni a rossz lelkek.

De aki még nem látta volna a horgolt tökeimet, annak még egyszer ideszerkesztem a fotót róluk.

A sütőtökös receptek másik nagy ásza a sütőtök krémleves. Az eredeti verziót a nővérem tanulta egy ázsiai utazása alkalmával. Ő sem volt képes pontos recepttel előállni, mindig érzésre csinálja, akárcsak én. Úgyhogy most is olyan leírást tudok csak adni, ami "iránymutató".

Veszek egy 1-1,5 kilós sütőtököt, kimagozom, meghámozom, kockákra vágom. Beledobom egy fazékba és annyi vizet öntök rá, hogy ellepje (picit többet). Dobok bele egy zöldségleves kockát, sót, borsot, csipetnyi csilit (cayenne borsot pontosabban), belereszelek 1-2 cm friss gyömbért, beleszórok egy teáskanál koriander magot, 2-3 gerezd zúzott fokhagymát és elkezdem főzni. Először felforralom, majd takarékon addig főzöm, amíg a tök megpuhul. Ha még keletiesebb ízre vágyunk, tehetünk bele egy teáskanál curry port. Ha megfőtt a tök, akkor botmixerrel pépesítsük az egészet, végül öntsünk hozzá egy fél doboz kókusztejet (konzerv). Ha nincs kókusztej, akkor lehet próbálkozni kávédarálóban apróra őrölt kókuszreszelék és tejszín keverékével. Ezt jól elkeverjük a levesben, hogy finom krémes állagú legyen. Akkor jó a leves, ha enyhén csíp, kicsit édes és finoman érződik a kókusz íze. Ha nem érezzük elég édesnek, akkor tegyünk bele egy-két evőkanál barna cukrot is. Ahányszor készítem, annyiféle szokott lenni, de az alap karakterét mindig sikerül kialakítani. Nagyon finom és laktató leves. Jó kísérletezést!

Hosszú hallgatásom oka nem volt más, minthogy nagyon sokat horgoltam, továbbá ahányszor elhatároztam, hogy ma este már biztosan blogolok egyet, annyiszor aludtam el este a gyerek mellett. Ez van. Egy gyerekorvos ismerős szerint a kisgyermekes anyukáknak joguk van estére elfáradni. Meg is teszik.

Na, de a lényeg az, hogy végre megjött az ősz. Nagyon hosszú és meleg volt a nyár és bevallom, én már vártam egy kicsit hűvösebb időre, esőre is akár, de leginkább az őszi tájra. Amikor már sárgulnak a falevelek és gyönyörű terméseket hoznak a növények. A gyerekkel nem győzzük gyűjtögetni a szebbnél szebb terméseket séta közben. Szépek a fények és nagyon jókat lehet ilyenkor sétálni. Ilyen nálunk, Szegeden az október.

Ez éppen a Tisza-part melletti kutyasétáltató liget. Elég elképesztő volt, lévén egy városban vagyunk, de ahogy ott sétáltunk, a bokrok között egy őzike ugrált el éppen két kutya elől. Ha nem a saját szememmel látom, hát el sem hiszem. Ismétlem: itt még bőven Szeged közigazgatási határain belül vagyunk, alig egy kilométerre a belvárostól. Ja, és az ott nem egy domb, hanem a töltés, ami a legmagasabb pontja a városnak. Ezt mindig muszáj megjegyeznem, elvégre a Dunakanyarból költöztem ide.

Természetesen a Holt-Maroshoz is szoktunk menni, az az örök sztár számunkra.

S hogy igazodjak saját terveimhez, az ősz hangulatának megfelelő kosárka is elkészült. Tudom, a nyár végi kimaradt, azt majd pótolom jövőre. Sajnos akkor nem volt időm, most meg rabul ejtett az október.

A testvéremék könyvesboltja révén újabb horgolásos könyvecskével bővült a kincsestár. Onnan és a korábban már bemutatott könyvből vettem a modellek javát, úgyhogy aki akar magának ilyet csinálni, az keresse meg az alábbi műveket: Lesley Stanfield: 100 kötött és horgolt virág, Aréna 2000 Kiadó, Budapest, 2011. és Ugyanettől a szerzőtől a 75 kötött és horgolt pillangó, madár és egyéb apró állatka (2012).

Az összeállítás után így néz ki a mű:

A szemfüles olvasó azonnal észrevehette a rettenetes ragadozót a háttérben. Ő volt az, aki behozta nyáron a denevért a lakásba. Viszont most látom csak igazán, hogy az évek során mennyire rusztikus lett a politúrozott asztalunk. Hiába, nem horgol nekem senki szép kis poháralátéteket :). Ettől függetlenül nagyon kellemes hangulatot hozott a lakásba ez a kis kompozíció.

Még egy új terítőt is horgoltam hozzá, hogy teljesen harmonikus legyen az összhatás. A minta már ismerős lehet, hiszen korábban egy másik színösszeállításban is elkészítettem. Annyira bejött a minta, hogy muszáj lesz megosztanom veletek hamarosan. Igaz, még valahogy meg kell fogalmaznom, ugyanis rajz alapján csináltam és elég bonyi lesz a leírás, de meg fogok vele küzdeni.

Bevallom, rettenetesen élveztem az egész munkát, bár kétségtelenül nem könnyű úgy horgolni, hogy közben ül a gyermek az ölemben, mesekönyvet nézegetünk és ahogy izeg-mozog, állandóan lökdösi a kezem. De sebaj, innen szép győzni. Hamarosan újra jelentkezem, mert nem csak ezt csináltam mostanában. De egy posztba most ennyi elég. Üdv.

Ahogy ígértem, bepötyögtem az elefánt horgolási kottáját. Ha ezt figyelmesen betartva horgolunk, akkor egy ilyen csini kis elefántot kapunk végül.

Az elefánt horgolásához szükségünk lesz egy gombolyag Catania márkájú szürke pamutfonalra, továbbá ugyanilyen típusú színes fonalra tetszés szerint (akár maradékokat is használhatunk), némi fehér fonalra, vagy hímzőszálra, 2 fekete gombra (szemek), 2-es vagy 2,5-ös horgolótűre, műszálas vattára a kitöméshez.

Rövidítések:

lsz: láncszem

hp: hamispálca

rp: rövidpálca

Megjegyzés: amelyik körben egyéb instrukció nincs megadva, ott egyszerűen úgy haladunk, hogy minden rp-be egy rp-t horgolunk. Ügyeljünk a sorokra!

Fej

Horgoljunk a szürke fonallal négy lsz-t és egy hp-val zárjuk körré.

1. kör: horgoljunk a kezdőkörbe 6 rp-t

2. kör: minden szembe 2 rp = 12 rp

5. kör: minden 4. szembe 2 rp = 15 rp

8. kör: minden 5. szembe 2 rp = 18 rp

10. kör: minden 6. szembe 2 rp = 21 rp

12. kör: minden 7 szembe 2 rp = 24 rp

13. kör: minden 8. szembe 2 rp = 27 rp

15. kör: minden 9. szembe 2 rp = 30 rp

18. kör: minden 5. szembe 2 rp = 36 rp

20. kör: minden 6. szembe 2 rp = 42 rp

22. kör: minden 7. szembe 2 rp = 48 rp

25. kör: minden 8. szembe 2 rp = 54 rp

32. kör: minden 8. és 9. szemet horgoljuk egybe = 48 rp, majd tömjük ki a fejet

34. kör: minden 7. és 8. szemet horgoljuk egybe = 42 rp

36. kör: folytassuk a kitömést, majd minden 6. és 7. szemet horgoljuk egybe = 36 rp

38. kör: minden 5. és 6. szemet horgoljuk egybe = 30 rp

Fejezzük be a kitömést!

39.kör: minden 4. és 5. szemet horgoljuk egybe = 24 rp

40. kör: minden 3. és 4. szemet horgoljuk egybe = 16 rp

41-42. kör: minden 2-2 szemet horgoljuk egybe

A maradék szemeket húzzuk össze és a szálat varrjuk el!

Fül

Ugyanaz a kezdőkör, mint a fejnél.

1. kör: horgoljunk a kezdőkörbe 6 rp-t

2. kör: minden szembe 2 rp = 12 rp

3. kör: minden 2. szembe 2 rp = 18 rp

5. kör: minden 3. szembe 2 rp = 24 rp

10. kör: minden 4. szembe 2 rp = 30 rp

13. kör: minden 4-5. szemet horgoljuk egybe = 24 rp

14. kör: minden 3-4. szemet horgoljuk egybe = 18 rp

A 15. kör után a fület simán félbehajtjuk és a két sort egy újabb rp sorral összehorgoljuk, majd a szálat eldolgozzuk = 9 rp.

Türelmetlen ember lévén, én a fejet máris összeállítom. A füleket felvarrom, a szemeknek keresek két kis fekete gombot, azt is felvarrom. A szemeket érdemes úgy felvarrni, hogy kicsit meg is húzzuk őket, így karakteresebb lesz az arc. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy átszúrjuk a tűt a testen és úgy öltjük át a másik gombot, majd szorosabbra húzzuk a cérnát, ezzel kicsit összébb húzzuk az orrot. A szemnek egyébként érdemes füles gombot választani, de nekem az nem volt otthon, így maradt a sima. A fej befejezésénél hosszan maradt fonalat most felhasználhatjuk egy kis bozontos haj felvarrásához.

Test

Itt már valamilyen szabadon választott színes fonalat használunk. Lehet az egész test egy színű, én viszont csíkosra csináltam (2-3 soronként fonalat váltottam).

Ugyanaz a kezdőkör, mint a fejnél.

1. kör: horgoljunk a kezdőkörbe 6 rp-t

2. kör: minden szembe 2 rp = 12 rp

3. kör: minden 2. szembe 2 rp = 18 rp

4. kör: minden 3. szembe 2 rp = 24 rp

5. kör: minden 4. szembe 2 rp = 30 rp

7. kör: minden 5. szembe 2 rp = 36 rp

8. kör: minden 6. szembe 2 rp = 42 rp

10. kör: minden 7. szembe 2 rp = 48 rp

12. kör: minden 8. szembe 2 rp = 54 rp

20. kör: minden 8. és 9. szemet összehorgoljuk = 48 rp

23. kör: minden 7. és 8. szemet összehorgoljuk = 42 rp

26. kör: minden 6. és 7. szemet összehorgoljuk = 36 rp

28. kör: tömjük ki a testet és a fonalat az összevarráshoz hosszan hagyva vágjuk el.

Ekkor akár fel is varrhatjuk a testet a fejre, hogyha türelmetlenek vagyunk.

Karok

Értelem szerűen ebből kettőt csinálunk.

Ugyanaz a kezdőkör, mint a fejnél.

1. kör: horgoljunk a kezdőkörbe 6 rp-t

2. kör: minden szembe 2 rp = 12 rp

3. kör: minden 2. szembe 2 rp = 18 rp

4. kör: minden 3. szembe 2 rp = 24 rp

6. kör: minden 7. és 8. szemet összehorgoljuk = 21 rp

8. kör: váltsunk színt!

18. kör: tömjük ki a kart és minden 2. és 3. szemet horgoljuk össze = 14 rp

A 20-22. körnél 2-2 szemet horgolunk össze, majd a maradékot összehúzzuk, majd elvarrjuk.

A karokat érdemes ugyanúgy a testen átöltve felvarrni, mint a szemeket, így egy kicsit összehúzva, formálva a testet. Ha igyekszünk a fonallal egy pontban fordulni, akkor a kar mozgatható is lesz. 

Láb

Ebből is kettőt csinálunk.

Ugyanúgy kezdjük, mint a kart a 14. sorig.

15. kör: tömjük ki a lábat, majd minden 2. és 3. szemet horgoljuk össze = 14 rp

16. kör: folytassuk a láb kitömését!

A 17-19. körben minden 2-2 szemet horgoljunk össze, a maradék szemeket húzzuk össze és varrjuk el a szálat.

A lábakat a karokhoz hasonlóan varrjuk fel. Végül fehér fonallal hímezzük meg a karokon és a lábakon a körmöket.

Ezzel el is készült az elefántunk. Ekkor még készíthetünk rá kis szoknyát, fodros gallért, stb. Remélem, hogy hasznosnak találjátok a leírást és sikerül a mű. Kíváncsian várom a visszajelzéseket. Jó horgolást!

Most látom csak, hogy milyen régi a legutóbbi bejegyzés. Ennek több oka is van: egyrészt állandóan halogatok, másrészt keveset voltam nyugodt körülmények között itthon ahhoz, hogy feltölthessem a képeket és megírjam a bejegyzést. De most sok dolog összegyűlt, talán két poszttal is jövök, ha egybe nem fér bele.

Először is: horgoltam sokat. Az első dolog már régóta váratott magára. Igazából nem is tudtam eldönteni, hogy milyen legyen a fonaltartó alkalmatosságom. Talán emlékeztek, korábban már posztoltam kis horgolt kosárkákról, amelyek nyomán most csináltam egy nagyobbat, amiben végre méltó helyen lesznek a fonalak, a horgolótűk és egyéb eszközök.

Mániákus gyűjtögető és rendszerező lévén imádom az ilyen látványt és végre nem kell egy nagy zacskóban az összegabalyodott fonalak között túrni. Így látom, hogy milyen színeim vannak és miből mennyi. Ideális az ilyen függőknek, mint én. Csináltam egy másik kisebbet a gyerek apró csetreszeinek, de azt elfelejtettem lefényképezni. Majd  máskor.

Egyik hétvégén voltunk Kiskunfélegyházán a Bajuszfesztiválon (http://www.magyarbajusz.hu/), amit ezúttal összeszerveztek a Libafesztivállal. A bajuszversenyen különben a gyermek is nagy sikerrel szerepelt szupercuki "bajuszcumijával". A kézműves vásáron szert tettünk némi gyapjúfonalra igen barátságos áron. Ezek egészen más anyagok, mint a tiritarka pamutfonalaim. Szép, természetes színekkel festett, natúr anyagok. Egyelőre egy takaró horgolását tervezem belőlük, egy-két négyzet már el is készült.

Jó kis munka lesz ez a hosszú őszi-téli estéken. Apropó, hosszú esték. Eldöntöttem, hogy idén karácsonykor már tényleg mindenki kézzel készített ajándékot kap. Ehhez persze az kell, hogy időben elkezdjek dolgozni az ajándékokon és ne december közepe táján kapjak agyhúgykövet, amiért mindennel el vagyok maradva. Úgyhogy nagy vonalakban mindent ki is találtam, októberben beszerzem az alapanyagokat, aztán kezdődik a műhelymunka. Varrok, horgolok, krémeket gyártok, sütiket sütök és lekvárkülönlegességeket főzök. Csak az a ciki, hogy addig nem nagyon tehetem ezeket közzé, amíg meg nem ajándékoztuk egymást, mert le fogok bukni a család előtt. Persze lesznek olyan ajándékok, amik annyira nem titkosak, no meg már most összeszedtem néhány ajándékötletet, dekorációs ötletet, úgyhogy ezeket majd folyamatosan megosztom. Igyekszem most már ingyenes horgolás mintákat is bepötyögni.

Visszatérve még az ajándék témakörre: horgoltam egy nagyon cuki elefántot az unokahúgomnak. Egy ősrégi Burda magazinból származik a minta, de színeiben kicsit felturbóztam. Megígérem, hogy ennek is megírom a horgolási kottáját.

A héten különben anyáméknál voltunk. A gyermek egész nap kint tombolt a hatalmas kertben, ugyanott éjszaka a vaddisznók is. S mivel a vaddisznók gyakorlatilag kitúrták a paradicsomokat, a gyermekkel és anyámmal le is szüreteltük az összes koktélparadicsomot. Szedtünk még egy rakás bébispenótot, úgyhogy a család legnagyobb megelégedésére egyik este pizzát sütöttünk. Amikor Rómában voltam ösztöndíjas, rengeteg pizzát ettem utcai árusoknál. Tulajdonképpen akkor szerettem meg a pizzát, mert végre kiderült, hogy az igazi pizza vékony tésztával készül, nem tucsog a zsírtól és a rommá fűszerezett paradicsomszósztól, viszont rengeteg friss alapanyag van rajta. Azóta én is így készítem A tésztát illetően nálam Stahl Judit receptje nyert (http://stahl.hu/hu/recept/foetel/Pizza_teszta). És ezúttal nem paradicsomszószt tettem a tésztára, hanem fokhagymát kevertem olívaolajba és azzal kentem meg vékonyan. Erre szórtam a friss spenótleveleket, amibe kevertem  néhány friss bazsalikomlevelet is, majd a félbevágott koktélparadicsomokat és a csíkokra vágott lila hagymát szórtam rá. Ezt meg lehet bolondítani olívabogyóval, végül pedig néhány szelet mozarellával. Ne felejtsük el megsózni! Az egész nagyon friss, ízletes és igazán vega lett. Csináltam egy olyan variációt is, amire a spenót helyett csíkokra vágott paprikát tettem. Az is nagyon jó lett. Az alábbi kép a sütés előtt készült. A sütés utáni állapotáról már nem volt idő képet készíteni, olyan tempóba tűnt el a pizza.

Mára ennyi. Hamarosan folytatom egyéb élménybeszámolóimmal.