Húha, húha! Mindjárt célegyenesben vagyunk, ma van a harmadik vasárnap. Nyilván, aki roppant okosan osztotta be az idejét, az most nyugodt, hiszen mindennel készen lesz karácsonyra. Én valóban okosan beosztottam, csak azzal az aprócska bibivel nem számoltam, hogy a gyermek beteg lesz és itthon tölti a karácsony előtti két hetet. Így aztán kissé problémássá vált az anyagbeszerzés, az alkotás meg egyenesen katasztrofális viszonyok között zajlik.

No, de azért csinálunk együtt is ezt-azt, különösen, amikor épp nem az aja-aja-aja-fő-fő-nem-kejj-nem-kejj ördögi körben vergődünk. ("Anya, anya, föl, föl!" Ez arra utal, hogy vegyem fel a kezembe. Innentől mindent egy kézzel csinálok. "Nem kell! Nem kell!" Ez minden betegséggel kapcsolatos dologra, így lázmérésre, orrszívásra, orrsprézésre, kanalas orvosságra, stb. utal.)

Ilyen egykezes mutatvány volt például a só-liszt gyurma fenyődíszek elkészítése is. Utoljára gyerekkoromban csináltam só-liszt gyurmát, de a pinteresten feltűnt, hogy újra reneszánszát éli a műfaj. Vagy ki sem ment a divatból, csak az én figyelmemet kerülte el. Mindegy is.

Szóval a só-liszt gyurma egy igazán öko dekoráció, nagyon kreatív, iszonyatosan olcsó és halál egyszerű. Íme a recept: 1 csésze finomliszt, 1/2 csésze finom szemű tengeri só és fél csésze víz. Aki azt szeretné, hogy szép fehér legyen a gyurmája, keverjen hozzá fehér temperát, de akkor kicsit kevesebb vízzel dolgozzon, vagy adjon még hozzá kis lisztet és sót, különben ragadós lesz a gyurma. A színezésre általában ez vonatkozik, akármilyenre is színezzük a gyurmánkat. Lehet ételfestéket és porpigmentet, esetleg fűszereket (kurkuma, pirospaprika, stb.) használni.

Akkor jó a gyurma, ha nem ragad, de könnyen gyúrható, jól formázható. Lisztezett deszkán nyújtsuk 1/2 cm vékonyra (vagy ki mit akar belőle csinálni) és vagy szúrjunk ki belőle egyszerűen mindenféle formákat, amiket egyszerűen kifestünk száradás után, vagy a gyerek játéknyomdájával domború mintákat is létrehozhatunk (persze azt is ki kell szaggatni).

Lehet ilyen módon ajándékkísérőt is csinálni, nem csak karácsonyfa díszt. Én végül mindkettőt csináltam. A díszekhez a tesóm Baliról hozott batikoló mintáit használtam (jövőre szerzek kékfestő dúcokat és azzal is kipróbálom), illetve kis szívecskéket gyártottam ajándékkísérőnek. A képeken szereplő cuki figurákból semmi nem lett, mert a gyerekem egy óvatlan pillanatban szétmorzsolta őket apró ujjacskái között.

Amikor kiszaggatjuk és megmintázzuk a formákat, csináljunk rá lyukat az akasztónak. Sosem lesz elég jó, de később könnyebb ezt a lyukat egy furdanccsal tágítgatni, mint egy tök újat csinálni. Akinek nincs ideje kivárni, hogy műve szobahőmérsékleten magától megszáradjon, az sütőt is használhat. Tegye a formákat sütőpapírral bélelt tepsibe és 100 fokon, hőlégkeveréses sütőben, az ajtót résnyire nyitva hagyva szárítsa keményre. Néha meg is lehet a sütiket fordítani. Megjegyzem, így nem lesznek teljesen egyenletesek, de gyorsabban elkészülnek. Az igazi a szobalevegőn való szárítás.

A kiszáradt sütiket le is kezelhetjük valamivel (nem próbáltam ki, de szerintem a decoupage lakk biztos szép fényessé teszi) esetleg dekorfestékkel kifesthetjük. A lyukakat óvatosan kitágíthatjuk és szép szalagokra fűzhetjük díszeinket. Tűfilccel írni is tudunk rájuk.

A lehetőségek végtelenek, a variációknak csak a fantáziánk szabhat határt. Ja, és illatosítással is lehet próbálkozni. Illóolajok, aromák, fűszerek jó illatot adnak a gyurmának, de vigyázzunk, mert befolyásolhatja a színét.

Mit ér az advent mézeskalács sütés nélkül? Sokféle karácsonyi süti nélkül elvagyok, de ez sosem hiányozhat nálunk. Évek hosszú kísérletezése után pár éve megtaláltam a legjobb mézeskalács receptet, ami meg is puhul karácsonyig és nem kell a januárt a fogászaton kezdeni. Én mindig két adagot sütök, mert fele megy a fára dísznek, a másik fele pedig december folyamán simán elfogy esti tévézgetés, olvasgatás közben. Nem is mindig húzza ki az ünnepekig.

Iparművész létemre halálom a díszítés. Sokáig nyomoztam, amíg egy mézeskalácsos barátnőm egyszer elárulta a jó hab titkát. Sajnos, ettől még nálam a díszítés kimerül a csíkozásban és pöttyözésben. Mindig próbálkozom, de mindig saját kardomba dőlök. Igaz, a mérce nagyon magasan van, hiszen én tulajdonképpen olyat szeretnék csinálni, mint a kézműves vásárokban a profik. Például ilyet:

De azt hiszem, ehhez újra kell születnem. Ebben a műfajban anyám és az anyósom a legnagyobb királyok: ők amolyan absztrakt expresszionista stílusban adják elő, Jackson Pollock után szabadon :) Nem görcsölnek, darabra megvan.

Mézeskalács recept

40 deka finomlisztet tálba szitálok. Adok hozzá 15 deka porcukrot, 1 mokkáskanál szódabikarbónát és 1-2 teáskanál karácsonyi fűszerkeveréket (én jó fűszeresen szeretem). Ezt összekeverem, majd adok hozzá 5 deka puha vajat, 2 tanyasi tojást és 4 evőkanál mézet. Először fakanállal összedolgozom, amíg lehet, hogy ne ragadjak tetőtől talpig, aztán folytatom a gyúrást kézzel. Amikor már egyenletes tésztánk van, akkor cipóvá formázzuk, folpackba csomagoljuk és néhány órára hidegre tesszük. Én este szoktam összegyúrni és másnap reggel sütöm meg, addig áll a tészta a hűtőben.

Lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtom, kiszaggatom (amit dísznek szánok, arra lyukat is csinálok). 180 fokra előmelegítem a sütőt. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a formákat és 10-12 perc alatt megsütöm. Aki csillogósat akar, az egy tojást verjen fel 2 deka vajjal és sütés előtt kenje meg a formák tetejét. (Én nem szoktam.) Rácson hagyom kihűlni. Ha kihűltek, kezdődhet a díszítés. A kidíszített sütiket hagyjuk száradni. Száradás után pakoljuk az egészet óvatosan fémdobozba és türelmesen várjunk, amíg megpuhul. Nekem ez csak pár nap szokott lenni.

Díszítés

A díszítéshez verjünk fel egy tojásfehérjét úgy, hogy a verés közben fokozatosan 7 evőkanál porcukrot adunk a habhoz. Lehet az arányokon kicsit változtatni úgy, hogy ha kevesebb a cukor, akkor keményebb a hab, ha több, akkor lágyabb. Attól függ, milyen fajta díszítést szeretnénk.

Karácsonyi fűszerkeverék

A fűszerkeveréket magam készítem úgy, hogy szegfűszeget, fahéjat, csillagánizst, kardamomot összedarálok kávédarálóban, majd keverek hozzá gyömbérport. Akinek mindene van darálva, az csak keverje össze. Én jó sokat szoktam csinálni és befőttesüvegben időtlen időkig eláll.

Tavaly még házikót is csináltam, de arra idén nem volt érkezésem. Talán majd jövőre.

Fűszeres teakeverék

A karácsonyi fűszerkeverék különben nagyon közel áll az indiai fűszeres teához. Én abba még pár szem fekete borsot is szoktam rakni. A fűszerből egy teáskanálnyit teszek fél liter vízhez, amibe teszek még vagy 3-4 teáskanál fekete teát (nem filtereset, természetesen) és 3 evőkanál cukrot. Az egészet felforralom, majd öntök hozzá fél liter tejet és hagyom még egyszer felforrni. Fogyasztás előtt leszűröm és készen is van az isteni finom "masala chai". Ugyanezt csinosan kiszerelve ajándékba is el lehet készíteni. Abban viszont nem szoktam megőrölni a fűszereket (a gyömbért szeletekre vágva megszárítom), csak durván hasonló méretű darabokra igazítom és úgy keverem bele a fekete teába. Csinosításként hópehely alakú dekorcukrot tettem bele.

Nálunk a Mikulás jön, nem a Télapó. A Télapót az oroszoktól vettük át még annak idején, amikor a keresztény eredetű Mikulást kivitték a divatból. A két személy nem ugyanaz. Ezt csak úgy elöljáróban jegyzem meg. Tudtátok különben, hogy Szent Miklós Kis-Ázsiából származik? Örökölt vagyonát szétosztotta a szegények és a gyerekek között. Így lett ő a Mikulás. Mivel püspök volt, ezért eredetileg lila a ruhája és csak a Coca-Colának köszönhetően lett piros. Különben van Magyarországon egy Törökszentmiklós nevű hely, ami logikusan az ő személyéhez köthető. Hogy hogyan, azt nem tudom, majd egyszer megguglizom.

Egyik nap hallottam a rádióban, hogy az adventi naptár egy leleményes anyuka találmánya, akit gyereke állandóan azzal nyaggatott, hogy hányat kell még aludni karácsonyig. Ennek a gyermeknek készült az adventi naptár, amelyben kis ajándékok voltak napról napra december 1-től 24-ig. A gyermek felnőve remek üzleti lehetőséget látott a dologban és gyártani kezdte az adventi naptárakat.

Nálunk már jó régóta szokás a családban, hogy a Mikulás hozza az adventi naptárat. Az a jó, hogy hatodikán mindjárt hatot kibonthat az ember.

Idén a saját családomban is elkészült az első adventi naptár, ami remélhetőleg jó szolgálatot fog tenni a következő 20-30 évben. Csak elő kell majd venni és meg kell töltögetni finomságokkal.

A naptár nagyon egyszerű: varrtam 24 kis zacsit, mindegyikbe tettem három kis édességet (mert hárman vagyunk), spárgával bekötöttem és só-liszt gyurmából kis szívecskéket csináltam, amire a számokat írtam, majd ezt a spárgákra erősítettem.

Ma reggel pedig a kis zsákocskák katonás sorrendben várták az ébredező családot. A csemeténk még igen kicsi ahhoz, hogy a Mikulás és adventi kalendárium témakörére érdemben ráhangolódjon, úgyhogy szíve szerint sorban az összes zsákocskát kibontogatta volna, úgyhogy a reggeli fél órás magyarázás, a zsákocskák elrejtésének veszélye és némi hangemelkedés részemről már meg is volt. Nem tudom, hogy fog ez menni karácsonyig...

Virgácsot idén senki nem kapott. Remélem, Ti is jók voltatok!

Ha már ilyen szép kenyeret sütöttünk (http://teres.blog.hu/2012/11/30/kenyer_474), akkor jó, ha csinálunk rávalót is. Ismertek már annyira, hogy tudjátok, ebben is a házit szeretem, nem pedig a műanyag boltit. Összegyűjtöttem néhány receptemet, amikkel ki lehet váltani az igen drága, mindenféle adalékanyagokkal dúsított vajkrémeket, kőrözötteket.

Az egyik nagy kedvencem a csicseriborsókrém (hummusz). Egy marokkói szakácskönyvben láttam, hogy ezt a krémet nem csak csicseriborsóból készítik, hanem babból is. Sokféle hummuszt kóstoltam már, de be kell vallanom, a tejföllel hígított verziót nem annyira csípem, úgyhogy én a legnatúrabb verziót csinálom, amit csak lehet. Veszek egy csicseriborsó konzervet (vagy babkonzervet, ami lehet vörös vagy fehér is), beleöntöm egy turmixgépbe (konyhai robotgépbe, ahogy manapság nevezik), mellédobok két-három gerezd fokhagymát, egy teáskanál őrölt római köményt, egy csipet cayenne borsot vagy más csípös paprikát (ésszel!), sót, borsot, facsarok bele citromlevet (mag nélkül) és öntök hozzá olíva olajat, majd az egészet összeturmixolom. Ha nem elég krémes, akkor adjunk hozzá még olívaolajat, de arra ügyeljünk, hogy ne tucsogjon a végén az olajtól. A képen az a bizarr rózsaszín dolog, egy vörös babból készült krém.

Másik nagy kedvencem a bizarr zöld színű avokádó krém (guacamole). Ebből is késhegyig menő viták tudnak kialakulni, hogy hogyan is kell ezt a krémet csinálni. Én leírom a saját verziómat (ami igen jól bevált), akinek tetszik, készítse el. Egyet viszont előre bocsátok: gőzöm sincsen, hogy lehet megelőzni a guacamole bebarnulását ( az nem használ, hogy a végén beleteszem a magot). Szóval veszek két érett (puha, de nem megbarnult) avokádót (én a fekete héjút jobban szeretem). A mag mentén körben félbevágjuk, a magot kiszedjük, a húst pedig a turmixgépbe kanalazzuk. Sózzuk, borsozzuk, kis cayenne borssal vagy más csili paprikával megszórjuk. Vagy egy meghámozott, kimagozott paradicsomot (jó érettet), vagy pedig két-három evőkanál paradicsompürét (nem sűrítettet) adunk hozzá. Egy közepes lila hagymát félbevágunk, megpucolunk, kisebb  darabokra vágunk, beledobjuk a gépbe. Adunk hozzá még két-három gerezd fokhagymát és csavarunk az egészhez citromlevet (mag nélkül). Adható hozzá friss koriander levél is. Az egészet jól összeturmixoljuk, ha kell, akkor még utólag fűszerezzük.

Családunk harmadik sztárja a tojáskrém. Ez lesz a sárga színű, ám kevésbé bizarr krém, jelenleg fotó nélkül (majd pótolom). Ehhez a krémhez megfőzök keményre hat tojást. Megpucolom, bedobom a turmixgépbe. Teszek bele két-három evőkanál tejfölt, diónyi vajat, csipet pirospaprikát, nagy csipet őrölt szerecsendiót, sót, fehér borsot, egy evőkanál mustárt és egy evőkanálnyi vörös hagymát (mivel régen sajtreszelőn reszeltem bele, úgy könnyebb volt ezt kimérni, mostanában viszont saccperkábé). Az egészet jó alaposan összeturmixolom. Ha nem elég krémes, akkor még egy kis tejföllel segíthetünk a dolgon.

A bizarr narancssárga színt a klasszikus kőrözött képviseli. Ahány ház, annyi szokás. A mi házunkban az a szokás, hogyha lehet, akkor juhtúróból készítjük. Ha nem lehet, akkor a sima tehéntúró is megteszi. Elkészítéséhez veszek 25 deka túrót (juh vagy tehén), amit egy nagyobb tányérba összetörök, adok hozzá egy kisebb fej apróra vágott vörös hagymát, egy gerezd összetört fokhagymát, sót, borsot, fél teáskanál őrölt fűszerköményt, egy teáskanál pirospaprikát és két-három evőkanál tejfölt. Az egészet villával alaposan összenyomkodjuk, amíg krémes nem lesz. Ha nem elég lágy az ízlésünknek, tegyünk bele még egy kis tejfölt.

A fehér színt a majorannás túrókrém hozza a palettára. Ehhez szintén 25 deka túró kell (tehén), két-három gerezd összezúzott fokhagyma, egy púpozott teáskanál szárított majoranna, két-három evőkanál tejföl, só és bors. Az egészet villával összetöröm, ha nem elég lágy, akkor tejföllel hígítom.

Sajnos, a padlizsánkrém receptjét nem írhatom le, mert a nővérem megtiltotta, ugyanis az az ő titkos (évekig tartó) fejlesztésének eredménye. Megtisztelő, hogy nekem elárulta és én előszeretettel készítem is. Egy ftót azért mutatok róla. Minden máshoz jó étvágyat!

Nyilván a szó hallatán minden "paleós" felhördül, de mielőtt elhagyná ezt a posztot, elárulom: ez egy paleós müzli. Ha jól olvastam Szendi Gábor e témában kiadott könyvét, akkor a zab még belefér a paleolit táplálkozásba, legalábbis a nem nagyon szigorú vonulatába. Én is próbálok valamelyest igazodni ehhez a vonulathoz, még ha nem is teljes sikerrel. Ez a müzli annyira gazdag táplálék gabonafélék nélkül is, hogy ezekben a téli hónapokban paleósok és nem paleósok is bátran nyomathatják, ki tejjel vagy joghurttal, ki pedig álánátúr vagy gyümölcspéppel/lével.

A házi müzliben az a jó, hogy nem kell spórolni a jó minőségű összetevőkkel és nem is kell fűrészpor szerű trutymót enni, amiben az ember fia/lánya úgy vadászik egy-egy magra vagy aszalt meggyre, mint egy jól képzett Hamupipőke.

Itt most nem lesz szigorú recept, mert ebben mindenki kedvére kutyulhatja az összetevőket és változtathatja az arányokat. Érdemes beszerezni a következő alapanyagokat: zabpehely, kókuszreszelék, napraforgó mag, tökmag, dió, mogyoró (nem sós és semmiképpen sem földi), aszalt gyümölcsök (én sima mazsolával csináltam), méz.  Az alapanyagokat (az aszalt gyümölcsök kivételével) terítsük szét egy nagy tepsiben. Értelem szerűen többet használunk a zabpehelyből és a kókuszreszelékből, kevesebbet a magokból és még kevesebbet a durvára vágott diófélékből. Én még fahéjjal is meg szoktam szórni, a karácsony örömére pedig reszelhetünk bele narancshéjat is (előtte alaposan mossuk meg a narancsot!). Ezt az egész keveréket locsoljuk meg néhány kanál mézzel és a sütőben -sokszor átforgatva egy lapáttal- pirítsuk meg. Ez igazán kihozza az ízeket. Ha kész, vegyük ki és hagyjuk kihűlni, miközben többször átforgatjuk (hogy ne pálljon be). Ha teljesen kihűlt, adjuk hozzá az aszalt gyümölcsöket, tegyük egy jól záródó üvegbe vagy fém dobozba és fogyasszuk kedvünkre.