2013.05.31. 09:14
Búcsú Szegedtől
Hát eljött életünkben az a pillanat, amikor búcsút veszünk Szegedtől. No, nem kell megijedni, semmilyen családi dráma nem áll a dolog hátterében, egyszerűen csak elköltözünk, mert eleget éltünk itt. Eljött az ideje a változásnak és a körülmények is támogatják az elhatározást (eddig).
Én 2007-ben költöztem ide, mert beleszerettem a férjembe és, mivel kettőnk közül akkor éppen neki volt fix munkahelye, szedtem a sátorfámat és jöttem. Őszinte leszek: bár megszerettem ezt a várost, a helyemet sosem találtam meg igazán itt. Rengeteg szép élményem van Szegeddel kapcsolatban: itt találtam meg életem párját, itt született a gyerekünk, itt lettem macskatartó. Részt vettem számos szuperjó fesztiválon, megismerkedtem egy csomó kedves emberrel. Megtudtam, hogy mi az a vajalja és az őznyelv, csalódottan vettem tudomásul, hogy itt nem lehet véres hurkát kapni, a töpörtyűt bőrével sütik, ám a halászlét továbbra sem voltam hajlandó megkóstolni. Nyertem egy díjat a 36. Szegedi Nyári Tárlaton és belefolytam a kézműves vásárok, gólyalábasok és népzenészek vidám világába. Tulajdonképpen felnőtté is váltam. Megtanultam igazi háztartást vezetni, napi szinten gondoskodni egy családról. Zölddé váltam: bringával járok, piacon vásárolok, magam készítem a tisztítószereket és kozmetikumot, nem veszek készterméket, gyártom a sajtot, a kenőmájast, már a tésztát is a levesbe, kenyeret sütök. Arra is rájöttem, hogy kert nélkül nem tudok és nem is akarok élni. A társasházi létből egy életre elegem lett, pedig jó környéken, kedves szomszédokkal élek (egy kivételével, akinek nagy része volt ebben a költözésben). Munkám nem lett, s amihez értek, azt itt nem annyira értékelte senki. A körök rettentő zártak, a malmok lassan őrölnek. A város nagyon szép, nagyon tiszta, hangulatos, minden közel van, jó színvonalú, de hosszú időbe telt, mire elfogadtam: ha valami alapanyag, szerszám, technológia kell, akkor legalább Budapestig kell érte mennem.
Most összecihelődünk és elmegyünk a Dunakanyarba élni. Kinéztünk egy igazán nekünk való házat, remélem sikerül megvennünk. És akkor a blog is kicsit új irányt vesz, mert nyilván a ház felújításáról fog minden szólni. Meg a kertészkedésről, az erdőről, a Dunáról és persze az új életről. Közelebb a családhoz, a természethez és remélhetőleg a szakmámhoz.
Rengeteg oka van még a költözésnek, de azt nehéz lenne itt mind felsorolni anélkül, hogy senki ne vegye rossz néven.
Szeretem ezt a várost, hiányozni fog, de már nem akarok többet itt élni. Búcsúzom tehát, másfél hónap múlva költözünk. Köszönet mindenkinek, aki boldoggá tette nekem ezt a hat és fél évet.
És most néhány képben összefoglalom mindazt, amit szerettem itt.
A Tiszát:
A Hídi vásárt:
A Liget fáit:
A férj különböző zenekarait:
A naplementéket:
A Dóm teret:
A tisztességes alföldi viharokat:
A Holt-Marost:
És még a pusztát is megszerettem:
Nos meg a csodálatos május végi hársfavirág illatot.
Szólj hozzá!
Címkék: Szeged
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.