Mint azt már egy korábbi bejegyzésemben említettem, az idei évet részemről a színkör mentén rendezem, már ami az alkotást illeti. A színkör több tekintetben is szimbolikus jelentőségű. Minthogy a színek tulajdonképpen rezgések (gondolom, mindenki tanult fizikát), akárcsak mi magunk, így nem véletlen, hogy a színek alaposan befolyásolják hangulatunkat. A zene is ilyen, az is a rezgésével hat ránk. (Sőt, a zenei hangokat is össze lehet párosítani színekkel.)

https://www.youtube.com/watch?v=A6s49OKp6aE

Nyilván legtöbbünk már számtalanszor tapasztalta mindkét dolog hatását. Nálam sokkal okosabb emberek és a több ezer éves tapasztalat azonban ennél sokkal pontosabban be tudja határolni, hogy az egyes színek egészen konkrétan milyen pszichés hatást váltanak ki belőlünk. Az már csak folyománya ennek, hogy a művészetben, népművészetben, vagy akár a hétköznapi életünkben (tudatosan vagy nem tudatosan) kommunikálunk a színek nyelvén.

Mondok egy eklatáns példát. Egy nagyon kedves barátnőm éppen kisbabát vár. Célegyenesben van, egy-két hét és megszületik a baba. A minap összefutottunk egy cukiban és a barátnőmön egy magenta színű top és egy ugyanolyan sál volt. Elmosolyodtam magamban, hiszen tudom, hogy a magenta a dolgok megszületése előtti állapot színe (márciusban erről részletesebben fogok írni). Ez a szín elvileg nem is látható, a szivárványban nincs is, hiszen ez az ún. ibolyán túli sugár, a lila és a vörös közötti szín a színkörön. Magenta hangulatban az ember a változás (elengedés) utáni állapotban van, viszont az új dolog még nem jött létre. Nem tudni, mi lesz belőle, de az ember szeretettel és reménnyel várakozik. Aki már volt várandós, az tudja, hogy ebben az állapotban már nagyon szeretnénk, ha meglenne a baba, egyrészt mert már nagyon kíváncsiak vagyunk rá, másrészt meg már tök kényelmetlen a helyzet. Ilyenkor már százötvenszer berendeztük a babaszobát, minden apró dolgot megvettünk, sorba vannak rendezve a pelenkák. Ez is a magenta állapot jellemzője: törődés a legapróbb részletekkel úgy, hogy közben az ember imádja csinálni. És az egészet áthatja a mérhetetlen szeretet, amivel az új jövevényt várjuk.

Nyilván ismerősek az alábbi kifejezések: lila dunsztom sincs, megesz a sárga irigység, kékharisnya, a  zöld szemű szörny, rózsaszín szemüvegen át látja a világot, bearanyozza az életem, vörös posztó, blues, zöldfülű. A szín megjelölése érzékletessé teszi számunkra a dologhoz fűződő indulatot, hangulatot, miegymást.

Szóval a színekkel kommunikálunk és a színek is kommunikálnak velünk. A színkör maga az egyensúly, ezért is látjuk olyan szépnek. Ha az egész színkört és a benne levő színeket nézzük, akkor azt látjuk, hogy egy folyamatot ábrázol, ami újra és újra visszatér magába, de már egy magasabb (vagy más) szinten folytatódik. Kivetíthető az egész életünkre, egy évünkre vagy más hasonló folyamatokra. És ahogy azt majd az év során meg fogjátok látni, bizonyos színekkel szorosabb a kapcsolatunk, ami egyben kihívásainkra és a bennünk levő ajándékokra is felhívja a figyelmet. 

Bár bizonyos értelemben a lila a színkör vége, mi most ezzel fogjuk kezdeni, ugyanis az egész most jutott eszembe. Kövessetek ezen a kalandos úton, hogy többet tudjatok meg a színekről és ezáltal magatokról is!

Üdv,

Eszter

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.