Hosszú hallgatásom oka nem volt más, minthogy nagyon sokat horgoltam, továbbá ahányszor elhatároztam, hogy ma este már biztosan blogolok egyet, annyiszor aludtam el este a gyerek mellett. Ez van. Egy gyerekorvos ismerős szerint a kisgyermekes anyukáknak joguk van estére elfáradni. Meg is teszik.

Na, de a lényeg az, hogy végre megjött az ősz. Nagyon hosszú és meleg volt a nyár és bevallom, én már vártam egy kicsit hűvösebb időre, esőre is akár, de leginkább az őszi tájra. Amikor már sárgulnak a falevelek és gyönyörű terméseket hoznak a növények. A gyerekkel nem győzzük gyűjtögetni a szebbnél szebb terméseket séta közben. Szépek a fények és nagyon jókat lehet ilyenkor sétálni. Ilyen nálunk, Szegeden az október.

Ez éppen a Tisza-part melletti kutyasétáltató liget. Elég elképesztő volt, lévén egy városban vagyunk, de ahogy ott sétáltunk, a bokrok között egy őzike ugrált el éppen két kutya elől. Ha nem a saját szememmel látom, hát el sem hiszem. Ismétlem: itt még bőven Szeged közigazgatási határain belül vagyunk, alig egy kilométerre a belvárostól. Ja, és az ott nem egy domb, hanem a töltés, ami a legmagasabb pontja a városnak. Ezt mindig muszáj megjegyeznem, elvégre a Dunakanyarból költöztem ide.

Természetesen a Holt-Maroshoz is szoktunk menni, az az örök sztár számunkra.

S hogy igazodjak saját terveimhez, az ősz hangulatának megfelelő kosárka is elkészült. Tudom, a nyár végi kimaradt, azt majd pótolom jövőre. Sajnos akkor nem volt időm, most meg rabul ejtett az október.

A testvéremék könyvesboltja révén újabb horgolásos könyvecskével bővült a kincsestár. Onnan és a korábban már bemutatott könyvből vettem a modellek javát, úgyhogy aki akar magának ilyet csinálni, az keresse meg az alábbi műveket: Lesley Stanfield: 100 kötött és horgolt virág, Aréna 2000 Kiadó, Budapest, 2011. és Ugyanettől a szerzőtől a 75 kötött és horgolt pillangó, madár és egyéb apró állatka (2012).

Az összeállítás után így néz ki a mű:

A szemfüles olvasó azonnal észrevehette a rettenetes ragadozót a háttérben. Ő volt az, aki behozta nyáron a denevért a lakásba. Viszont most látom csak igazán, hogy az évek során mennyire rusztikus lett a politúrozott asztalunk. Hiába, nem horgol nekem senki szép kis poháralátéteket :). Ettől függetlenül nagyon kellemes hangulatot hozott a lakásba ez a kis kompozíció.

Még egy új terítőt is horgoltam hozzá, hogy teljesen harmonikus legyen az összhatás. A minta már ismerős lehet, hiszen korábban egy másik színösszeállításban is elkészítettem. Annyira bejött a minta, hogy muszáj lesz megosztanom veletek hamarosan. Igaz, még valahogy meg kell fogalmaznom, ugyanis rajz alapján csináltam és elég bonyi lesz a leírás, de meg fogok vele küzdeni.

Bevallom, rettenetesen élveztem az egész munkát, bár kétségtelenül nem könnyű úgy horgolni, hogy közben ül a gyermek az ölemben, mesekönyvet nézegetünk és ahogy izeg-mozog, állandóan lökdösi a kezem. De sebaj, innen szép győzni. Hamarosan újra jelentkezem, mert nem csak ezt csináltam mostanában. De egy posztba most ennyi elég. Üdv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.