A múltkori epres poszt folytatása következik. Még mindig sütés-főzésben telnek a napok, bár azért egy kis horgolás is volt. Leányfalun vagyunk, mert az unokahúgom (és egyben keresztlányom) elsőáldozása volt vasárnap. Itt a kertben terem az eper anyukámnak és nővéremnek köszönhetően, úgyhogy adott volt az alapanyag Lilike elsőáldozási ebédjének desszertjéhez.

A neve epres túrókocka lett. Már korábban is kísérleteztem a túró és eper házasításával, aminek egy csodálatos édesség-emlékem szolgált alapjául. Még gyerekkoromban sokat nyaraltam az egyik unokatestvéremnél a Bakonyban és ő csinált egy elképesztő finom epres-túrós édességet. Őzgerinc formában készítette el. Csinált egy vajas, zselatinos túrókrémet, amit telepakolt egész eprekkel. Hagyta a hűtőben állni éjszakára, másnap pedig szeleteket vágott belőle. Én ezt annyira szerettem, hogy egész rudakat faltam be belőle és ha mentem hozzájuk, akkor az uncsitesóm már előre gyártotta nekem ezt a finomságot.

Nos, elkészítettem az én variációmat a hétvégén, kicsit felturbózva, kicsit átalakítva az eredeti receptet. Ez lett belőle:

A recept a következő: készítek egy magas falú tepsiben egy kakaós piskótalapot.  6 tojást szétválasztok, a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem. A sárgáját 6 evőkanál cukorral szintén habosra (szinte fehérre) verem, majd apránként hozzákeverek 6 evőkanál réteslisztet, 2 evőkanál kakaóport és egy késhegynyi sütőport. Ez utóbbi akár el is hagyható.  Az egész keverékbe óvatosan beleforgatom a fehérjéből vert habot. Kizsírozott és kilisztezett tepsibe öntöm és 180 fokra előmelegített (ha lehet, akkor légkeveréses) sütőbe teszem. Óvatosan sütöm, mert a kakaó miatt könnyen megég. Ha kész, rácson kihűtöm. A hideg piskótát visszateszem a tepsibe. A krémhez fél kiló túrót áttörök vagy botmixerrel krémesítem. Felverek egy tejszínt egy zacskó instant zselatinnal, reszelt citromhéjjal, egy vaníliás cukorral és ízlés szerint 4-5 evőkanál porcukorral. A habot a túróhoz keverem és az egész keveréket a kihűlt piskótára kenem. Ezután rengeteg epret megmosok, kicsumázok és negyedekre vágok, majd egyenletesen szétterítem a túrókrém tetején. Végül két csomag piros tortazselét a leírás szerint elkészítek és szétoszlatom az eper tetején. Most jön az igazi türelemjáték: egy éjszakára hideg helyre teszem pihenni. Másnap szép nagy kockákra vágva tálalom. Nyammiii!

Horgoltam is a hétvégén. Mondhatni, kivirágzott a horgolótűm. Anyám kapott egy könyvet, amiben rengeteg kötött és horgolt virág leírása található.

Sokat kísérleteztem. Némelyik nem lett olyan szép, mint a könyvben, mások nagyon csinosra sikeredtek. De persze inkább az egyszerűbbek jöttek be és azonnal elkezdtem újakat kitalálni. No meg sok múlik azon is, hogy miként kötöm a virágokat csokorba. Vettem a Jyskben tengerfű kosárkákat és a tetejükre varrtam az elkészült virágokat. Nagyon csini kis kosárkák készültek. Az egyiket Lilus kapta ajándékba, benne egy nagyon szép ametiszt rózsafüzérrel.

Másik nagy vadászzsákmányom egy rakás ragyogó színben pompázó szalaggyapjú, ami arra vár, hogy csodaszép ékszereket készítsek belőlük. Gyanítom, hogy virágok is születnek majd, ki kell próbálni azokat is a kosárkákon. Addig is fantáziálok a színkombinációkon.

Az év egyik legjobb időszaka. Most már nem csak a fóliában termesztett, de a szabadföldi eper is érik. Mivel én bevezettem itthon a szezonális konyhát, ezért ilyenkor rengeteg epret eszünk. Jól belakunk ilyenkor belőle, pár üveggel elteszünk télire is, de ennyi. Mivel ki kell ilyenkor használni az időt, ezért próbálom a legváltozatosabb módokon elkészíteni Istennek eme becses ajándékát, melyet nyilván jó kedvében adományozott az embernek.

1. Nálam az első helyen egy olyan ételköltemény áll, amiről már Hamvas Béla is elismerően szólott, bár ő (ha jól tudom) mézzel készítette. A tejfölös eper konkrétan felér egy orgazmussal. A következőképpen készítem el: megmosom és lecsumázom az epret, majd hosszában negyedekbe vágom. Egy müzlis tálba szoktam tenni, az pont jó méret. Ezután pár teáskanál tejföllel nyakon öntöm. 20%-ossal természetesen. Végül megszórom porcukorral. Fogyasztását úgy kezdem, hogy megkeverem az egészet, hogy a tejföl bevonja az epret. Isteni!

2. Be is főztünk egy kisebb mennyiséget. Sajnos, annyira drága az eper manapság, hogy nem csinálunk belőle túl sokat, pedig az fogyna télen. Az eperbefőzés részemről nem nagy ördöngösség, egyszerűen követem a befőzőzselés tasakon az utasításokat (kevesebb cukorral). Kövezzetek meg nyugodtan, amiért dzsemfixet használok! Tudom, nem bio, nem öko. És nem kell miatta negyven órát állnom a tűzhely mellett. Ez van, kisgyerekes anyuka vagyok.

3. Epres túrógombóc. Pepecs, de megéri. A túrógombócot úgy készítem, hogy 25 deka túrót összekeverek 3 tojással, 3 evőkanál cukorral, 3 evőkanál liszttel, 3 evőkanál búzadarával és egy csipet sóval. Ezután legalább fél órát, de inkább többet hagyom állni, hogy bedagadjon a liszt meg a búzadara. A lecsumázott epret két bevizezett evőkanál segítségével a tészta közepébe ügyeskedem és a lobogva forró vízbe dobom, majd takarékra veszem. Miután a gombócok felúsztak, még 5-6 percig főzöm, majd az előzetesen megpirított zsemlemorzsába szedem egy szedőkanállal. Várok, amíg egy kicsit kihűl és csak akkor rázom össze a morzsával, különben szétesnek a gombócok. Tálaláskor tejfölt teszek rá, megszórom negyedbe vágott eprekkel és porcukorral. Az apósomnak bejött, hogy kívül, belül eper van.

Szerintem is jó lett, máskor is készítek ilyet. Arra gondoltam, hogy alkalomadtán sárgabarackkal is ki fogom próbálni.

4. A mai próbálkozás is jó lett. Smarnit (császármorzsát) készítettem, szokásomtól eltérően nem búzadarából, hanem lisztből. Az ötlet a Nők Lapja múlt heti számából származik. Ugray-Nagy Tünde gasztroblogger receptje (Ízbolygó). Talán nem bántódik meg, ha megosztom veletek is remek receptjét (kicsit megváltoztatva). Én nem pontosan követtem az utasításait, mert kétszer annyit csináltam, mint ő (viszont csak 5 tojást használtam, mert nem akartam, hogy tojásrántotta ízű legyen), illetve nem serpenyőben, hanem tepsiben csináltam a sütőben. Tehát 5 tojást szétválasztunk, a fehérjét felverjük, a sárgáját pedig összekeverjük 2 csomag vaníliás cukorral, 4 deci tejjel, 25 deka liszttel és 4 evőkanál porcukorral. A felvert habot beleforgatjuk a keverékbe. Egy magas falú tepsiben 4 evőkanál vajat felolvasztunk, majd beleöntjük a tésztát. A sütőt 220 fokra előmelegítjük, a tésztát betoljuk. Ha egy kicsit már pirul, akkor lapáttal elkezdjük feldarabolni és kicsit átforgatni. Ezt addig csináljuk, amíg aranyszínűre sül a smarnink. Tálaláskor vagy eperöntetet készítünk rá, vagy (ahogy én tettem) eperlekvárral nyakon öntjük.

Még vannak további epres terveim. Holnap például balzsamecetes eperkrémlevest fogok készíteni. Ha elkészült, megosztom a receptet és képet is csatolok.

Sziasztok!

Íme, az első olyan bejegyzésem, amelyben lépésről lépésre nyomon követhető egy tárgy elkészítése. Ez nem más, mint egy madárfüzér. Ilyen füzéreket Radzsasztánban, Indiában készítenek mindenféle mintás, színes anyagokból a gyerekeknek. Ez az ottani népművészet egyik terméke. Én most egy szivárványszínű darabot csináltam horgolva.

Hozzávalók: különböző színű fonalak (Catania), horgolótű, töltőanyag, vastag tű, gyöngyök, csengettyű.

Először is döntsük el, hogy milyen színűt szeretnénk. Én itt szivárványszínűt csináltam, de lehet egy színű is, vagy egy színnek több árnyalata. Az is szabadon választott, hogy hány darabos. Szerintem minél hosszabb, annál szebb. Vásároljuk meg a fonalat! Én a Catania márkájú pamutfonalat választottam, ehhez 2,5-es horgolótűt használtam.

Kiválasztott színeinkből egyenként egy-egy négyzetet horgolunk. Az első sor 23 láncszemből áll, majd addig horgolunk rövidpálcákból álló sorokat, amíg szabályos négyzetet kapunk. Ez általában 24-25 sor, de ez attól is függ, hogy ki milyen szorosan horgol.

Elkészültek a négyzeteink. Most az a dolgunk, hogy háromszögeket alakítsunk ki belőlük. Mivel a háromszögeket ki is fogjuk tömni, válasszunk valamilyen tömőanyagot. Én fliese-t használtam, de a szivacsdarálék vagy maradék anyagok is jók erre. A négyzetet átlósan hajtsuk össze és a szélén rövidpálcákkal horgoljuk össze az oldalakat. Mielőtt bezárnánk a háromszöget, tömjük ki a tömőanyaggal, majd horgoljuk össze végig. Ezen a ponton eldönthetjük, hogy így hagyjuk, vagy akarunk valami díszítést is rá. Ha így marad, akkor csomózzuk el a szálat, ha mintát akarunk, akkor itt forduljunk meg és horgoljunk egy sor fodrot is. Én a következő mintát csináltam: 1 hamispálca (hp), 1 rövidpálca (rp), 1 egyráhajtásos pálca (erp), 1rp, 1 hp, majd újra 1 rp, és így tovább. A saroknál csak hp-t horgoltam, majd folytattam a fodrokat. A végén megcsomóztam és elvágtam a szálat.

Amikor minden háromszögünk elkészült, válasszunk golyókat, gyöngyöket, stb., amiket a madárkák közé fűzünk. Én koptatott fadarabokat használtam, amiket előbb fúróval kifúrtam. Egy vastag tűbe fonalat fűzünk és szépen felhúzzuk rá a madarakat és a gyöngyöket a kívánt sorrendben.

Ne felejtsünk el valamilyen csengettyűt is választani a füzérünk végére! Ha felfűztük a madarakat, készítsünk akasztót is! Most már nincs egyéb dolgunk, mint valami jó helyet találni neki (nálunk a függönykarnis végére került) és gyönyörködni művünkben.

Sajnos az a képem nem lett túl jó, amin a füzér a karnison lóg, úgyhogy azt most nem teszem közzé. Később majd pótolom. Ezt a füzért kapta a gyermek tőlünk gyereknapra. Meg kapott a nagymamáéktól csattogós lepkét a Hídi Vásárban. Ez a hét különben eseménydús volt, úgyhogy most megszaporodnak a posztok. Addig is, kellemes horgolást!

Halihó!

Az elmúlt hetet a Duna-kanyarban töltöttük a gyermekkel. Ott laknak a rokonok. A hét nagy részében nem volt valami ragyogó idő, de azért alkalmas volt nagy sétákra, kirándulásra, bogarászásra. Megünnepeltük a férjem szülinapját, voltak fincsi ételek. Másnap volt egy kis kerti sütögetés, ahol a nővérem remekelt. A husihoz szokott csinálni fűszervajat. A kedvencemet most is elkészítette: a mustáros, citromos fűszervajat. Ez úgy készül, hogy a puha vajba dijoni mustárt, reszelt citromhéjat, sót és borsot kever, majd visszahűti. A frissen roston sült húsra ezt a vajat tesszük és hagyjuk, hogy ráolvadjon. Isteni.

No,persze nem csak ettünk, hanem adtunk a kézművességnek is. Unokahúgommal nemezelhetnékünk volt. Ezeket a kis csinos tulipánokat és gyöngyöket készítettük nagy szorgalmasan.

Néhány tulipánt úgy készítettünk, hogy egy golyó köré nemezeltünk, aztán felvágtuk a nemezt és kivettük a golyót. Néhányat pedig tömör golyóvá gyúrtunk és úgy vágtuk ki.

Lilivel éppen mindketten rá vagyunk kattanva a türkiz és lila árnyalatokra. Ez a mellékelt fotókon is jól látszik. Csináltunk gyöngyöket is. Ezeket úgy alakítottuk ki, hogy többrétegű hurkákat gyúrtunk a gyapjúból, amit száradás után felszeleteltünk.

Ezekből a gyöngyökből és virágokból ékszereket fogok készíteni, hamarosan megmutatom azokat is. De még csak ma értünk haza Szegedre, úgyhogy az időt még azzal töltöttük, hogy a férjjel örültünk egymásnak.

Kirándultunk is gyermekkel. Van az erdőben egy csodaszép kis tó. Na jó, inkább pocsolya, de mi tónak szoktuk hívni. Mióta az eszemet tudom, minden évben elkirándulunk oda, többször is. Ahány évszak, annyi arca van a kis tavacskának. Emlékszem, régen még egy ladik is ringatózott rajta, de szép lassan elsüllyedt. Sosem értettem, hogy egy ekkora tóra minek ladik, de a látványa azért nagyon romantikus volt. Van a tavon sziget is. Valahogy mindig akad egy olyan kidőlt fa, amin át lehet rá menni. Ezek a fák is szép lassan eltűnnek a vízben, de aztán lesz helyette másik. Most, májusban így néz ki a tó.

 Voltunk a Duna-parton is a kavicsdobálónál, ahol a kacsák már annyira szelídek, hogy egészen közel jönnek az emberhez és várják a finom kaját. Ezúttal hoppon maradtak, de attól még nagyon jókedvűen totyogtak, úszkáltak körülöttünk. A gyermek persze itt sem bírt ellenállni a víznek, úgyhogy úgy kellett kihorgásznom a jéghideg Dunából. Ebbe a hibába másnap is beleestem, úgyhogy legközelebb váltóruha és gumicsizma is lesz nálunk.

Szóval szép dolgok történtek a héten. Alig várom, hogy elkészítsem az ékszereket. Ráadásul most rendeltem csodálatos gyapjúkat egy pesti boltból. Hú, micsoda nemezmunkák lesznek ebből!!!

Esemény is lesz a héten. A hétvégén lesz a hídi vásár Szegeden. Ilyenkor csuda jó programok és hatalmas kézműves vásár van a Belvárosi hídon. Már alig várom!

Sziasztok!

Szerintem a legeslegszebb hely Szegeden kétség kívül a Holt-Maros partja. Mióta megszületett a csemetém (közel másfél éve), egy héten egyszer biztosan arra sétálunk. Elképesztő élmény megfigyelni az évszakok változását ebben a gyönyörű természeti környezetben. A minap is erre bicikliztünk a kis családdal és arra gondoltam, hogy ezután rendszeresen megosztok néhány képet a tájról, hogy ti is kicsit gyönyörködhessetek benne.

Ugye, milyen gyönyörű? Mondjuk, van egy kis szépséghibája a dolognak. Tele van békákkal és én rettenetesen félek tőlük, viszont muszáj látnom is őket. Ezért aztán felállok a hídra és onnan lesem a leveleken napozó-vadászó "szörnyeket". Perverz módon imádom ezt a foglalatosságot.

Ezt lehet látni a hídról. Már alig várom, hogy kinyíljanak a virágok. Azon gondolkodom, hogy horgolok valami ilyen tündérrózsás témájú dolgot.

Mióta a gyerök járni tud, azóta kemény világ van. Merthogy az én kis dupla vízöntőm annyira imádja a vizet, hogy semmivel nem lehet őt visszatartani. Így aztán általában apukájával szoktak gyalogosan a Holt-Maroshoz menni, mert a férjemnek elképesztő türelme van a gyerek sétáltatásához és a bogarászáshoz. Én 15x kapok szívinfarktust egy ilyen túrán, úgyhogy én csak a babakocsis verziót vállalom.