A múltkori epres poszt folytatása következik. Még mindig sütés-főzésben telnek a napok, bár azért egy kis horgolás is volt. Leányfalun vagyunk, mert az unokahúgom (és egyben keresztlányom) elsőáldozása volt vasárnap. Itt a kertben terem az eper anyukámnak és nővéremnek köszönhetően, úgyhogy adott volt az alapanyag Lilike elsőáldozási ebédjének desszertjéhez.

A neve epres túrókocka lett. Már korábban is kísérleteztem a túró és eper házasításával, aminek egy csodálatos édesség-emlékem szolgált alapjául. Még gyerekkoromban sokat nyaraltam az egyik unokatestvéremnél a Bakonyban és ő csinált egy elképesztő finom epres-túrós édességet. Őzgerinc formában készítette el. Csinált egy vajas, zselatinos túrókrémet, amit telepakolt egész eprekkel. Hagyta a hűtőben állni éjszakára, másnap pedig szeleteket vágott belőle. Én ezt annyira szerettem, hogy egész rudakat faltam be belőle és ha mentem hozzájuk, akkor az uncsitesóm már előre gyártotta nekem ezt a finomságot.

Nos, elkészítettem az én variációmat a hétvégén, kicsit felturbózva, kicsit átalakítva az eredeti receptet. Ez lett belőle:

A recept a következő: készítek egy magas falú tepsiben egy kakaós piskótalapot.  6 tojást szétválasztok, a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem. A sárgáját 6 evőkanál cukorral szintén habosra (szinte fehérre) verem, majd apránként hozzákeverek 6 evőkanál réteslisztet, 2 evőkanál kakaóport és egy késhegynyi sütőport. Ez utóbbi akár el is hagyható.  Az egész keverékbe óvatosan beleforgatom a fehérjéből vert habot. Kizsírozott és kilisztezett tepsibe öntöm és 180 fokra előmelegített (ha lehet, akkor légkeveréses) sütőbe teszem. Óvatosan sütöm, mert a kakaó miatt könnyen megég. Ha kész, rácson kihűtöm. A hideg piskótát visszateszem a tepsibe. A krémhez fél kiló túrót áttörök vagy botmixerrel krémesítem. Felverek egy tejszínt egy zacskó instant zselatinnal, reszelt citromhéjjal, egy vaníliás cukorral és ízlés szerint 4-5 evőkanál porcukorral. A habot a túróhoz keverem és az egész keveréket a kihűlt piskótára kenem. Ezután rengeteg epret megmosok, kicsumázok és negyedekre vágok, majd egyenletesen szétterítem a túrókrém tetején. Végül két csomag piros tortazselét a leírás szerint elkészítek és szétoszlatom az eper tetején. Most jön az igazi türelemjáték: egy éjszakára hideg helyre teszem pihenni. Másnap szép nagy kockákra vágva tálalom. Nyammiii!

Horgoltam is a hétvégén. Mondhatni, kivirágzott a horgolótűm. Anyám kapott egy könyvet, amiben rengeteg kötött és horgolt virág leírása található.

Sokat kísérleteztem. Némelyik nem lett olyan szép, mint a könyvben, mások nagyon csinosra sikeredtek. De persze inkább az egyszerűbbek jöttek be és azonnal elkezdtem újakat kitalálni. No meg sok múlik azon is, hogy miként kötöm a virágokat csokorba. Vettem a Jyskben tengerfű kosárkákat és a tetejükre varrtam az elkészült virágokat. Nagyon csini kis kosárkák készültek. Az egyiket Lilus kapta ajándékba, benne egy nagyon szép ametiszt rózsafüzérrel.

Másik nagy vadászzsákmányom egy rakás ragyogó színben pompázó szalaggyapjú, ami arra vár, hogy csodaszép ékszereket készítsek belőlük. Gyanítom, hogy virágok is születnek majd, ki kell próbálni azokat is a kosárkákon. Addig is fantáziálok a színkombinációkon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.