Az év egyik legjobb időszaka. Most már nem csak a fóliában termesztett, de a szabadföldi eper is érik. Mivel én bevezettem itthon a szezonális konyhát, ezért ilyenkor rengeteg epret eszünk. Jól belakunk ilyenkor belőle, pár üveggel elteszünk télire is, de ennyi. Mivel ki kell ilyenkor használni az időt, ezért próbálom a legváltozatosabb módokon elkészíteni Istennek eme becses ajándékát, melyet nyilván jó kedvében adományozott az embernek.

1. Nálam az első helyen egy olyan ételköltemény áll, amiről már Hamvas Béla is elismerően szólott, bár ő (ha jól tudom) mézzel készítette. A tejfölös eper konkrétan felér egy orgazmussal. A következőképpen készítem el: megmosom és lecsumázom az epret, majd hosszában negyedekbe vágom. Egy müzlis tálba szoktam tenni, az pont jó méret. Ezután pár teáskanál tejföllel nyakon öntöm. 20%-ossal természetesen. Végül megszórom porcukorral. Fogyasztását úgy kezdem, hogy megkeverem az egészet, hogy a tejföl bevonja az epret. Isteni!

2. Be is főztünk egy kisebb mennyiséget. Sajnos, annyira drága az eper manapság, hogy nem csinálunk belőle túl sokat, pedig az fogyna télen. Az eperbefőzés részemről nem nagy ördöngösség, egyszerűen követem a befőzőzselés tasakon az utasításokat (kevesebb cukorral). Kövezzetek meg nyugodtan, amiért dzsemfixet használok! Tudom, nem bio, nem öko. És nem kell miatta negyven órát állnom a tűzhely mellett. Ez van, kisgyerekes anyuka vagyok.

3. Epres túrógombóc. Pepecs, de megéri. A túrógombócot úgy készítem, hogy 25 deka túrót összekeverek 3 tojással, 3 evőkanál cukorral, 3 evőkanál liszttel, 3 evőkanál búzadarával és egy csipet sóval. Ezután legalább fél órát, de inkább többet hagyom állni, hogy bedagadjon a liszt meg a búzadara. A lecsumázott epret két bevizezett evőkanál segítségével a tészta közepébe ügyeskedem és a lobogva forró vízbe dobom, majd takarékra veszem. Miután a gombócok felúsztak, még 5-6 percig főzöm, majd az előzetesen megpirított zsemlemorzsába szedem egy szedőkanállal. Várok, amíg egy kicsit kihűl és csak akkor rázom össze a morzsával, különben szétesnek a gombócok. Tálaláskor tejfölt teszek rá, megszórom negyedbe vágott eprekkel és porcukorral. Az apósomnak bejött, hogy kívül, belül eper van.

Szerintem is jó lett, máskor is készítek ilyet. Arra gondoltam, hogy alkalomadtán sárgabarackkal is ki fogom próbálni.

4. A mai próbálkozás is jó lett. Smarnit (császármorzsát) készítettem, szokásomtól eltérően nem búzadarából, hanem lisztből. Az ötlet a Nők Lapja múlt heti számából származik. Ugray-Nagy Tünde gasztroblogger receptje (Ízbolygó). Talán nem bántódik meg, ha megosztom veletek is remek receptjét (kicsit megváltoztatva). Én nem pontosan követtem az utasításait, mert kétszer annyit csináltam, mint ő (viszont csak 5 tojást használtam, mert nem akartam, hogy tojásrántotta ízű legyen), illetve nem serpenyőben, hanem tepsiben csináltam a sütőben. Tehát 5 tojást szétválasztunk, a fehérjét felverjük, a sárgáját pedig összekeverjük 2 csomag vaníliás cukorral, 4 deci tejjel, 25 deka liszttel és 4 evőkanál porcukorral. A felvert habot beleforgatjuk a keverékbe. Egy magas falú tepsiben 4 evőkanál vajat felolvasztunk, majd beleöntjük a tésztát. A sütőt 220 fokra előmelegítjük, a tésztát betoljuk. Ha egy kicsit már pirul, akkor lapáttal elkezdjük feldarabolni és kicsit átforgatni. Ezt addig csináljuk, amíg aranyszínűre sül a smarnink. Tálaláskor vagy eperöntetet készítünk rá, vagy (ahogy én tettem) eperlekvárral nyakon öntjük.

Még vannak további epres terveim. Holnap például balzsamecetes eperkrémlevest fogok készíteni. Ha elkészült, megosztom a receptet és képet is csatolok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.