2012.04.26. 21:19
Az ékszerek
Sziasztok Emberek!
Ahogy ígértem, írok bővebben. Végre lefeküdt a gyerek, úgyhogy van egy szusszanásnyi időm. Szerencsére, ma gyorsan elaludt. Annyira jó idő volt ma, hogy bringáztunk, fagyiztunk, bogarásztunk a töltés oldalában, ragyogó napsütés volt, meleg szél, tücsökciripelés. Mondtam is a gyereknek:"Látod, fiam, EZ a boldogság!" Nem több, nem kevesebb. Na, de térjünk rá a bemutatkozásra.
Én itt most nem fogom felfedni magam álánátúr, nem kell mindenkinek tudni a nevem és a tajszámom, ez itt most másról fog szólni. Szóval ötvös vagyok, meg az iparművészetin végeztem fémműves formatervező szakon, úgyhogy elméletileg ékszerekre szakosodtam, de bevallom, ékszert csináltam eddig talán a legkevesebbet. Nem tudom, hogy miért, hiszen szeretem az ékszereket, szeretek is ékszert csinálni, de annyi más dolog is van még, ami érdekel. Ha éppen nincs ékszerre vonatkozó ötletem, akkor nem erőlködök. No meg, ékszerből csak tökéleteset. Amíg gátlástalanul elszörfözök más szakmákban fittyet hányva a szakmaiságra és bátran kísérletezgetek, addig itt kőkemény fegyelem uralkodik. Ha nincs a tárgy minden négyzetmillimétere tökéletesen megalkotva, akkor nem kerülhet nyilvánosság elé. Ezt jól belém verték a mesterek. Íme egy összeállítás:
Persze, lehet vitatkozni, hogy valóban olyan tökéletesek-e. Nekem azok.
Szóval ötvös lettem mindenféle szinteken. Aztán röviddel a diploma után szerelmi okokból elhagytam a fővárost és vonzáskörzetét, letelepedtem egy vidéki nagyvárosban, ahol az egész kapcsolatépítgetősdit kezdhettem az elejéről. Mert hát a művészeti pályán való érvényesüléshez nem árt ismerni néhány embert. No, hát ez azóta sem jött össze, nem tudom, hogy miért. Elkönyvelhetek egy-két lokális sikert, de nem akaródzik áttörni, minek is tagadjam. Persze az sem segít a karrierépítésben, ha az ember babázik, de ez azért csak átmeneti fennakadás. No, de mindegy is. A karrier (nem)építés külön bejegyzést érdemel. Szóval a babázás alatt lehet szövögetni a hosszútávú terveket, amiből akad pár tucat. Pillanatnyilag egy egyszerű gombfelvarrás is kihívás, harc az idővel, nemhogy szobrokat faragjak. Viszont a blogindításnak lenne is egy hivatása részemről: azt várom, hogy kemény motiváló tényező lesz abban, hogy ne halogassam a terveimet, hanem valósítsam is meg, mert itt még valaki számon kéri rajtam. Legyen így! Motiváljatok!
Ja, a fenti fotók a sógorom művei, akit most nem nevezek meg, de köszönöm neki.
Mára jó éjszakát, hamarosan folytatom.
Üdv,
Eszter
Szólj hozzá!
Címkék: ékszer ötvös
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.