Bár régen jelentkeztem utoljára, nem telt tétlenül az elmúlt pár hét. Sőt. Igazából nagyon sokat dolgoztam hat kis faszobron, de erről majd később. Horgoltam is szép, tavaszi színekben játszó mandalákat, meg rózsás kosárkát. Aki követi a blogot, az tudja, hogy minden hónapban körüljárom egy szín jelentését: májusban a korallról lesz szó. Ám addig is, amíg megfogalmazom a bejegyzést, horgolgatok ezt-azt. A tavaszi-nyári színösszeállítás a vöröstől az aranyig terjed (vörös- korall-narancs-arany).

Süti-kísérletet is folytattam. Általában vasárnap délutánonként elemi erővel tör rám az olthatatlan süti utáni vágy. Ilyenkor persze eszem ágában sincs elmenni a boltba (a város másik végén még találok is vasárnap nyitva tartó boltot), úgyhogy abból kell dolgoznom, ami otthon megtalálható. Mivel nagyon gondos háziasszony vagyok :), ez általában nem okoz problémát, mert a hűtőmben és a spejzomban mindig találok pár alapanyagot, amiből kis fantáziával azért csak kihozok valamit. A sütinek még nincs neve, de tulajdonképpen a Tart tatin és egy almás Upsidedown cake keveréke. Lehetne mondjuk a neve almás felfordított torta (nem valami fantáziadús). Így készül:

Kb. fél kiló meghámozott, kimagozott, negyedelt és felszeletelt almát elkészítek. Egy kerek, tűzhelyen és sütőben is használható serpenyőben megolvasztok 10 deka vajat (nem margarint!), amiben felolvasztok 10 deka cukrot (lehet barna is), teszek bele egy teáskanál őrölt fahéjat vagy karácsonyi fűszerkeveréket, esetleg egy kis reszelt citromhéjat és beleszórom az almát is. Többször kevergetve összerottyantom az egészet, de nem főzöm trutyivá. Az a jó, ha az alma már kicsit megpuhul, de azért még egyben marad.

Egy tálban elkészítek egy adag kevert tésztát. Ezen a ponton kicsit magyarázatra szorul a recept. Ha nincs valakinek kedve tésztákkal bíbelődni, akkor egy fagyasztott, kiengedett leveles tésztával is beboríthatja az egészet, megsüti, kis hűlés után kiborítja egy tányérra a sütit és kész. Lehet a dolgot piskótatésztával is készíteni. A recept minden szakácskönyvben benne van. Csak szépen ráöntjük az almás trutyi tetejére, kanállal eloszlatjuk, tűpróbáig sütjük, a többi ugyanaz, mint a leves tésztánál. Végül jön az én verzióm, ami nyilván a legbonyolultabb, de egyben a legfinomabb is: én egy sima kevert tésztát csináltam (ez is minden szakácskönyvben megtalálható), ami ugye sűrű ahhoz, hogy ráöntsem egy hígabb trutyira, de nem elég sűrű ahhoz, hogy kinyújtsam.(Nem volt egyszerű mutatvány egy sűrű anyagot eloszlatni egy hígabb tetején, ezért a kevésbé esztétikus külső.)

Ez persze akkor világlott meg bennem, amikor az egész alma közepére egyszerre ráborítottam. A tanulság, hogy apránként érdemes rákanalazni a szószra, hogy egyenletesen takarja. A sütő melegétől egy kicsit szét fog oszlani és remek lesz. Ezt is tűpróbáig sütjük. Ha kihűlt, kiborítjuk a tányérra, felszeleteljük és ehetjük is. Mindezt el lehet készíteni más gyümölcsökből is: magozott meggy, cseresznye, sárgabarack, körte, eper, stb.

Jön a gyümölcsszezon, lehet kísérletezni. Jó étvágyat!

Ez a bölcsesség általában igaz szokott lenni, erre a mostani tavaszra (ha lehet egyáltalán annak titulálni) különösen igaz. A húsvétot sikerült bokáig (helyenként térdig) érő hóban ünnepelni. Bár a karácsonyaink lennének ilyenek! A nyúl ennek megfelelően meg sem próbált a kertben tojni, hanem a házban helyezte el kis ajándékos kosarait.  

Apropó, nyúltojás! Az unokahúgom szigorú diétára van fogva, nem ehet bizonyos dolgokat, meg a család amúgy is kezd erősen a paleo táplálkozás irányába kanyarodni, úgyhogy a "nyúl" idén nem a csokikra koncentrált, hanem különleges édességgel készült. Sajna fotó nincs róla, de leírom, hogy csinálta a "nyúl". 

Vettem mindenféle aszalt gyümölcsöket (az aldisat ajánlom, mert az nem annyira száraz), mint például füge, sárgabarack, datolya, szilva és mazsola. Meg vettem egy zacsi kókuszreszeléket és hántolt, de nem pirított napraforgó magot. Egy húsdarálón ízlés szerinti adagolásban ledaráltam vegyesen az aszalt gyümölcsöket. Egy kávédarálóban kókuszreszeléket és napraforgó magot is daráltam, hogy legyen, ami összefogja majd az egészet. Nyilván ezt dióval, mogyoróval, mandulával, stb. is ki lehet próbálni. A gyümölcspéphez kis adagonként kevertem a darált magokat, addig, amíg elég jó sűrűségű lett (mint a kókuszgolyó). Ne ijedjünk meg attól, hogy nagyon ragad! Ezen nem fogunk tudni változtatni. Inkább fogjunk egy vizes kiskanalat, és azzal szaggassunk ki a masszából megfelelő darabokat, amit nedves tenyereink között formáljunk golyókká. Ezeket a kis golyókat aztán bele lehet fogatni a darált magok valamelyikébe (pl. a kókuszba) vagy igazi fekete kakaóporba. Isteni kreálmány és garantáltan nem tartalmaz cukrot, tejterméket vagy nem kívánt adalékanyagokat. A családban különösen nagy sikert aratott.

Szóval a rengeteg leesett hó egyszer csak elkezdett rohamtempóban olvadni. Arra lettünk figyelmesek, hogy patakcsobogást hallunk ott, ahol nincs is patak. Felkerekedtünk hát és megnéztük a kis időszaki patakjainkat. Ha földrajz tanár lennék, kiválóan tudtam volna szemléltetni a víz domborzat alakító munkáját kicsiben.

Így jár az egyszeri ember, ha vízelvezető árokba építkezik. A víz átfolyik az aszfaltozott úton. Meg a kerten (nem a miénken).

És így használja a víz az erdészeti utat. A tökfej kutyának meg elvitte az ár a labdáját. Pedig ő csak egy kicsit letette, hogy szaglásszon. Mire visszanézett, már sehol nem volt a laszti. Viszont séta közben az erdőszélen megtaláltuk egy régi labdáját. Kárpótolva lett a veszteségért :)

Szóval a húsvétunk így telt. Bezárva a házba, mert vagy a hó esett, vagy az eső, vagy ha éppen egyik se, akkor térdig ért a dágvány a kertben.

Különleges projektben vettem részt nemrég. A férj játszik egy Kravaiar nevű szegedi zenekarban (szaxofonon). Értelemszerűen ők is szeretnének befutni (mint mindenki más). Már van egy csomó jó számuk, adtak egy rakat koncertet, de most eljött az idő, hogy készítsenek videoklipet is, mert az ugye elengedhetetlenül fontos a számaik népszerűsítéséhez.

www.kravaiar.hu

A videoklip készítése igazi kaláka-munka volt. A sógorom, Rohonyi Gábor (aki a Konyec című nagy sikerű játékfilmet is rendezte,) vállalta a klip rendezését és kitalálta a koncepciót is. Számára is kihívás volt a dolog, hiszen ezúttal stáb nélkül, egy szál iPhone-nal vette fel az anyagot és maga vágta meg a számítógépén. Én voltam a különös sminkek kivitelezője. Nem állítanám, hogy akkora sminkmester lennék, de családi vonalon már tini koromban sokszor jártam forgatásokon és ültem a sminkesek szoknyája szélén, hogy ellessek néhány fogást. Később, nagy örömömre, részt vehettem testfestésben és sminkelésben is. Most, 10-15 év távlatából elevenítettem fel az emlékeket.

A feladatom az volt, hogy szemeket fessek a szemhéjakra, hogy becsukott állapotban is olyanok legyen, mintha nyitva lennének. Elég bizarr látvány lett.

A forgatás egy nagyon jó hangulatú, viszonylag új helyen történt Szegeden. A neve Cooltour Café. Ezúton is köszönjük nekik, hogy biztosították a lehetőséget. Rohonyi Gábornak különösen köszönjük a sok színvonalas munkát és a jókedélyű forgatás élményét. Köszönjük továbbá a zenekar hozzátartozóinak az asszisztenciát, illetve Rohonyi Lilinek a profi zeneindítást és gyerekfelvigyázást.

A Kravaiar zenekar tagjai( balról jobbra): Borbás Gábor (gitár és billentyűs hangszerek), Burg Balázs (percussion), Hatvani Zsolt (férj, szaxofon, ének), Kádár Zoltán (ének, gitár), Szabó Béla (dobok), Dorotovics László (basszusgitár), továbbá a gyönyörűséges Kádár Zoé (vokál).

És akkor itt meg lehet nézni a közös munka gyümölcsét. Jó szórakozást!

https://www.youtube.com/watch?v=3GohCqAeITg

A képekért pedig köszönet illeti Tóth Herminát, Kádár Zoltánt, Kádár Katalint és Rohonyi Gábort! Remélem, senkit nem hagytam ki.

A vörös színhez érkeztünk el áprilisban, ami egyben a Kos csillagjegy hónapja is. A vörös nagy jelentőséggel bíró szín, hiszen a három alapszín egyike, s a három szín különböző arányú keveréke adja a színkör többi színét. A három alapszín tehát egy-egy tendenciát is képvisel, ami vagy egész életünkre vagy egy adott életszakaszra erősen kihat. Ha végiggondoljuk kedvenc színeinket, akkor  azokban a három alapszín közül valamelyik dominál, amiből meg tudjuk állapítani, hogy mi az az attitűd, ami erőteljesen jellemez minket.

A vörös tendencia olyan kihívásokat jelenthet életünkben, mint az önmagunk elfogadásának hiánya, a szeretetéhség, az állandó elutasítás, a félelem. Ez abból adódik, hogy leginkább önmagunkra, a saját vágyainkra mondunk nemet, ezért úgy érezhetjük, hogy az élet is nemet mond ránk. Ám ezt is fel lehet oldani elfogadással és szeretettel: fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, az eddig elutasított dolgokat szeretettel és elfogadással engedjük magunkhoz közelebb. Lady Nada tanácsa (a rózsaszín fénysugárhoz tartozó mester), hogy tanuljuk meg önmagunkat feltételek nélkül szeretni. A hibáinknak először meg kell mutatkozni, hogy aztán elfogadhassuk őket. Ha elutasítjuk saját hibáinkat, akkor saját magunkat is elutasítjuk.

A vörös komplementere a zöld (ez a dolog másik aspektusa), amitől úgy érezhetjük, hogy nincs elég terünk, lehetőségünk. Az irigység, a keserűség mind gátolja a növekedést. Semmire nincs időnk, szét vagyunk esve. Még a sorsszerű dolgokra is nemet mondunk, így aztán megrekedünk, nem tanulunk, nem fejlődünk. Ilyenkor gondoljunk Hilarion (a zöld fénysugárhoz tartozó mester) tanácsára, aki azt sugallja, hogy mindenkinek van szubjektív igazsága, mindenki képvisel valamit, tapasztal és van véleménye, ami akár változhat is. Mindenkinek van egy saját útja. Minél elfogadóbbak vagyunk (rózsaszín energia), annál rugalmasabbak leszünk (világoszöld energia). Amíg folyamatosan csak ítélkezek (magam és mások felett is), addig nem fogok tudni változtatni. Meg kell engedni magamnak dolgokat és aztán meg tudok magamnak bocsátani. Így tudok csak növekedni.

Engedjük tehát közelebb magunkhoz az életet és a szeretetet!

A vörös a gyökércsakra színe, így jelképezi az anyagi világot, a nemiséget és szexualitást, a vért, véráldozatot és születést, a védelmet, illetve az aktív, teremtő férfierőt.

A Kos nagy világkorszaka a görög és római világbirodalmak idejére tehető. Ezen időszakban az igazi férfi minta az erőtől és szépségtől duzzadó kalandozó hadvezér volt, aki ismeretlen tájakat hódított meg, s tört előre önző módon minden körülmények között. Ám a zöld (Mérleg) hatásaként a görög városállamokban megszületett a demokrácia, a művészetben pedig az oly nagyra tartott harmónia.

Amíg a magenta egy anyja méhében fejlődő magzat, addig a vörös a megszülető gyermek, aki elhagyja a biztonságot és életet adó fészket, hogy elinduljon az önállóság, a fejlődés, a tapasztalatszerzés útján. Kilép a világba és előítéletek nélkül, a világra nyitottan megkezdi útját az ismeretlenbe. Segítői a bátorság, a dinamikusság, az akaraterő. A vörös maga az élet, az élni akarás. Elindulunk az úton a védettségből a tudás felé. A Kundalini kígyó megkezdi útját a gyökércsakrából felfelé, végighalad a csakrákon, míg elér a magentába, a lélekcsillaghoz. A vörös a felébredés energiája.

A vörös színhez rendelt lap a Tarotban a Szeretők (más néven a Döntés) lapja. A legtöbb esetben a lapon egy férfi van, aki két nő között áll, az anyja és a szeretője között. Ez is jól kifejezi, hogy előbb utóbb el kell hagynunk a biztonságot adó, szeretett anyai ölet ahhoz, hogy a saját utunkon induljunk el. A lap tehát általában döntéshelyzetre utal, ami fájdalmas tud lenni, hiszen ahhoz, hogy új dolgokat engedjünk be az életünkbe, le kell mondanunk más, számunkra kedves és jó dolgokról. A vörös amúgy is mindent akar birtokolni, így különösen nehéz neki valamiről lemondani, két dolog közül választani. Más tekintetben a lap egyfajta házasságról, nászról, egyesülésről szól. Ez esetben azonban nem elsősorban a másik nem egyik tagjával kell megpróbálni kitölteni a bennem tátongó űrt, hanem tudatára kell ébrednem saját nemiségemnek. A férfi meg kell találja magában a nőt és fordítva. Másként mondva: minden oldalamat meg kell ismerjem (a jót és a rosszat, a pusztítót és az építőt, a feminint és a maszkulint) ahhoz, hogy elfogadhassam, megszerethessem ezeket és így harmóniában egyesülhessek önmagammal. Ebben a folyamatban nyilvánul meg az emberiségnek az ellentétek kiegyenlítésre irányuló ősi vágya. Ez az élet ereje, ez a teremtés maga, ami lehet építő vagy pusztító, attól függően, hogy az ember miként fogadja el önmaga árnyoldalait. A szexualitással azért van ez erős összefüggésben, mert az ember a szexualitáson keresztül tud leginkább kitörni az énközpontúságból. És ez az összeolvadás, egyesülés az élet, a növekedés és a fejlődés alapja. (A szexualitást említve gondoljunk csak a vöröslámpás házakra!)

A szerelem mindig döntéshozatallal jár: le kell mondanunk eddigi életvitelünkről, hogy egy másik emberhez alkalmazkodva új életet kezdjünk. Ugyanakkor a lap nem csak szerelmi ügyekre, hanem bármilyen más döntéshelyzetre is utalhat. A legfontosabb minden ilyen esetben az, hogy a szívünkre hallgatva döntsünk és ne hagyjunk nyitva más kapukat.

A tudat szintjén a lap arra utal, hogy az Egészet önmagunkban kell létrehoznunk, a hiányosságainkat magunkban kell kipótolnunk és nem várhatjuk el, hogy más töltse ki lényével a bennünk tátongó lyukakat. Az nem szerelem, ha kiegészítő társhoz kötöm magam és könnyen függőséghez is vezet. Előbb belső társat kell találnom. Hiába vadászunk egy társra, ha belül nem vagyunk egységben. S ha készen állunk, a szívünk nyitott, akkor fel fogjuk ismerni az igazi társunkat, ha találkozunk vele és képesek leszünk őt fenntartások nélkül elfogadni egyenrangú partnerként (zöld).

A vörös színhez tartozó mester Krisztus. Most tegyük túl magunkat a keresztény tanításokon és koncentráljunk Krisztus valódi tanításaira és életére! Legfontosabb üzenete a szeretet, az elfogadás volt, életével és halálával pedig azt tanította, hogy hatalmas áldozatokra vagyunk képesek egymásért, önmagunkért és a szeretetért, és ezekért nem szabad cserébe semmit sem elvárnunk. Az ő feladatába nem fért bele a kétkedés, a dolgok megkérdőjelezése (emlékezzünk az olajfák hegyén kétségek közt gyötrődve azt mondta: „Múljon el tőlem e keserű pohár!”, a keserűség és kétkedés zöld minőségek!). Talán láttátok Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése c. filmjét. Életem legmegrázóbb filmélménye volt. Többek között arra világított rá, hogy vannak helyzetek (és talán az egész életünk ilyen), amikor nem gondolkodni kell, hanem cselekedni. Míg Lucifer („a fényhozó”, egyébként a zöld fénysugárhoz tartozik, tehát a vörös polaritása) mindent megkérdőjelez, kétségbe von, új megvilágításba helyez, addig Krisztus szeret és cselekszik. Ez nem arról szól, hogy az egyik jó vagy rossz, hanem ez a tapasztalás két útja. Az egyik a külvilág felé való tapasztalás kezdete (vörös), a másik a belső utazásunk kezdete (zöld). S ha ez a két dolog nincs egyensúlyban bennünk, akkor következik be „a tett halála az okoskodás” ismert állapota. Krisztus tehát arra világít rá, hogy feladatunk ebben az életben, itt és most megélni a valódi szeretetet. Az sem lehet véletlen egybeesés, hogy mindig az év Kos időszakára esik Húsvét, amely Krisztus áldozatának ünnepe.

https://www.youtube.com/watch?v=0q5znCBxMWc&list=PL18279BF9AECDA235

(Belinkeltem ide az egész filmet. Szánjatok rá időt, mert nagyon sokat ad! A 14. és 15. fejezetben pedig különösen fontos beszélgetés hangzik el.)

A vörös kihívása is ezekben a kérdéskörökben tetten érhető: harag, düh, agresszió, szexuális zavarok, önutálat, energiahiány, gyengeség, elutasítás és elutasítottság , erős ragaszkodás az anyagi javakhoz. A minap olvastam egy nagyon találó mondatot Ranschburg Jenőtől: „az agresszió olyan, mint a fregolikabát: ha kifelé fordítom, erőszak, ha befelé: szorongás." Ez a vörös talán leglényegesebb kihívása.

Krisztust, mint mestert a Kardok tízes laphoz rendelik a Tarot-ban. A lap arra utal, hogy valamit túl korán feladtunk és keserű vereséget szenvedtünk, elbuktunk (még ha ezt magunk döntöttük is el). Itt nem egy természetes végről van szó, hanem egy folyamat erőszakos befejezéséről. A kérdés pedig nem az, hogy jól cselekedtünk-e vagy sem, fáj-e vagy sem, hogy aktívan vagy passzívan álljunk-e a dologhoz. Véget vetettünk a dolognak és most érdemes elgondolkodni kicsit azon, hogy miért. De ebből a helyzetből is jól ki lehet jönni. Ha az ember már semmit sem veszíthet, megkockáztathatja, hogy minden újra kezdjen. De a legfontosabb: a lap arra int, hogy most ne cselekedjünk elhamarkodottan!

Ami pedig az áprilist illeti: a magenta böjti, felkészülési időszaka után ebben a hónapban hatalmas életerővel vethetjük bele magunkat terveink megvalósításába. Virágba borulnak a fák, az állatok násztáncukat járják és utódokat nemzenek, a szerelem és a szexualitás belengi a levegőt. Mi is kinyílunk, mint egy virág, párt keresünk, egyre többet adunk magunkból. Kertünkben az elvetett magok csírázni kezdenek.

Húsvéti hagyományainkban nem csak Krisztus értünk hozott áldozatáról emlékezünk meg, de ősi termékenységi rítusokat is végzünk: a tojás, a nyúl termékenységi szimbólumok, míg a sonkaevéssel (vagy bárányhússal) a véráldozatot idézzük meg asztalunknál.

A személyes életemben is éppen most sikerült meghozni egy régóta érlelgetett döntést (nem csak én kellettem hozzá). De hogy miben is áll ez a döntés, arról majd később tudósítok (még nem jön a következő gyerek, azt elárulom).

Először is: azt hiszem, a múltkori bejegyzésben igencsak elkiabáltam a tavasz megérkeztét.

Nemzeti ünnepünkön olyan hóvihar érkezett kis hazánkba, hogy konkrétan katasztrófahelyzetet jelentettek be. (Ezt azért így írom le, mert ha száz év múlva elolvassa ezt az ükunokám, akkor így érteni fogja, hogy mi is történt. Ez amolyan beszámoló.) Az egész országban esett a hó, de a Dunántúlon különösen sok és hatalmas szél is kísérte a hóesést. Ennek eredményeképpen az utakon hóátfúvások keletkeztek, amik baleseteket okoztak. A balesetek következtében dugók alakultak ki és állítólag tízezrek rekedtek autóikkal a hó fogságában. A mentés nem volt épp zökkenőmentes, kormányunk nem állt a helyzet magaslatán, de a mentők, rendőrök, tűzoltók és számtalan környékbeli önkéntes igyekezett segíteni a bajbajutottakon. 

Az Internetnek, illetve sok önkéntesnek, továbbá néhány rádiós állomásnak köszönhetően (és tisztelet annak, aki kimaradt a felsorolásból) használható információkat sikerült megosztani azokkal is, akik a hóban rekedtek és azokkal is, akik tudtak segíteni. Az önkormányzatok, a nagyáruházak és több szálloda is melegedő helyeket biztosítottak a fagyoskodóknak, mások ételt, teát takarókat vittek ki az úton rostokolóknak. A közszolgálati média sem igen tudott érdemben segíteni az embereknek, úgyhogy elmondható, a helyzetet elsősorban a civilek, illetve azok a közalkalmazottak oldották meg, akik szolgálatban voltak ezidőtájt. A dolog csimborasszója pedig az volt, hogy a szomszédos Ausztria küldött hókotrókat, hómarókat és más szolgálatokat, hogy segítsenek kimenteni az embereket a hó fogságából. Éppen március 15-én. Miket meg nem érünk! 

Be kell vallanom, én mindezt távolról, meleg szobából néztem végig. Aligha lehet érdemben véleményem bárkiről is. Egy azonban biztos: magyar állampolgárként köszönetet mondok itt mindazoknak, akik önzetlenül, veszélyt és fáradságot nem ismerve mentették a helyszínen az embereket és köszönet azoknak, akik bár távol voltak, mégis hasznos információkat osztottak meg mind a bajbajutottakkal, mind pedig a segítőkkel. Úgy gondolom, hogy Magyarország polgárai bebizonyították, hogy tudnak és képesek egymásra figyelni, akarnak egymásnak segíteni, egységbe tudnak kovácsolódni. Azt persze nem értem, hogy ehhez miért kell megvárni az ilyen és ehhez hasonló katasztrófákat. És fontos tanulság ez minden aljas szándékú hatalmasságnak is: nem árt tudni, hogy a népnek igencsak nagy ereje van.

Különben ez egy nagyon Magenta esemény volt. :) (lásd korábbi bejegyzések!)

No, de evezzünk más vizekre, ami már inkább tavaszias téma. Az én kis bölcsisemnek az a legújabb játéka, hogy eljátssza, hogy elmegy a vásárba. Ennek két előzménye lehet: az egyik, hogy én minden szombaton reggel elindulok a piacra, talán engem utánoz. A másik meg az "Én elmentem a vásárba..." kezdetű gyermekdal lehet. Ha megkérdezzük tőle, hogy mit hozott, mindig mondja, hogy tyúkot. Néha persze mást is hoz. Ezen felbuzdulva kitaláltam, hogy horgolok neki zöldségeket, gyümölcsöket és persze tyúkot, hogy legyen mit hoznia a vásárból.

A tököket még ősszel horgoltam. Most azonban készült póréhagyma, karfiol, citrom, padlizsán, stb. Fogok még csinálni párat, hadd ismerkedjen a gyermek a zöldségekkel és gyümölcsökkel. Nagyon dekoratív egyébként tálba rendezve. A legtöbb saját agyszülemény, csak néhányat csináltam leírás alapján. Ha elég népszerű lesz a bejegyzés, akkor még az is lehet, hogy csinálok hozzá leírást, hogy Ti is el tudjátok készíteni őket. 

Állítólag most már tényleg tavasz lesz és a nyúl nem szánon fog érkezni, úgyhogy tessék szépen készülődni lelkiekben és testiekben az ünnepre! Hamarosan én is jelentkezem újabb tavaszi témákkal. Üdv,

Eszter