teres 2013.05.31. 09:14

Búcsú Szegedtől

Hát eljött életünkben az a pillanat, amikor búcsút veszünk Szegedtől. No, nem kell megijedni, semmilyen családi dráma nem áll a dolog hátterében, egyszerűen csak elköltözünk, mert eleget éltünk itt. Eljött az ideje a változásnak és a körülmények is támogatják az elhatározást (eddig).

Én 2007-ben költöztem ide, mert beleszerettem a férjembe és, mivel kettőnk közül akkor éppen neki volt fix munkahelye, szedtem a sátorfámat és jöttem. Őszinte leszek: bár megszerettem ezt a várost, a helyemet sosem találtam meg igazán itt. Rengeteg szép élményem van Szegeddel kapcsolatban: itt találtam meg életem párját, itt született a gyerekünk, itt lettem macskatartó. Részt vettem számos szuperjó fesztiválon, megismerkedtem egy csomó kedves emberrel. Megtudtam, hogy mi az a vajalja és az őznyelv, csalódottan vettem tudomásul, hogy itt nem lehet véres hurkát kapni, a töpörtyűt bőrével sütik, ám a halászlét továbbra sem voltam hajlandó megkóstolni. Nyertem egy díjat a 36. Szegedi Nyári Tárlaton és belefolytam a kézműves vásárok, gólyalábasok és népzenészek vidám világába. Tulajdonképpen felnőtté is váltam. Megtanultam igazi háztartást vezetni, napi szinten gondoskodni egy családról. Zölddé váltam: bringával járok, piacon vásárolok, magam készítem a tisztítószereket és kozmetikumot, nem veszek készterméket, gyártom a sajtot, a kenőmájast, már a tésztát is a levesbe, kenyeret sütök. Arra is rájöttem, hogy kert nélkül nem tudok és nem is akarok élni. A társasházi létből egy életre elegem lett, pedig jó környéken, kedves szomszédokkal élek (egy kivételével, akinek nagy része volt ebben a költözésben). Munkám nem lett, s amihez értek, azt itt nem annyira értékelte senki. A körök rettentő zártak, a malmok lassan őrölnek. A város nagyon szép, nagyon tiszta, hangulatos, minden közel van, jó színvonalú, de hosszú időbe telt, mire elfogadtam: ha valami alapanyag, szerszám, technológia kell, akkor legalább Budapestig kell érte mennem.

Most összecihelődünk és elmegyünk a Dunakanyarba élni. Kinéztünk egy igazán nekünk való házat, remélem sikerül megvennünk. És akkor a blog is kicsit új irányt vesz, mert nyilván a ház felújításáról fog minden szólni. Meg a kertészkedésről, az erdőről, a Dunáról és persze az új életről. Közelebb a családhoz, a természethez és remélhetőleg a szakmámhoz.

Rengeteg oka van még a költözésnek, de azt nehéz lenne itt mind felsorolni anélkül, hogy senki ne vegye rossz néven.

Szeretem ezt a várost, hiányozni fog, de már nem akarok többet itt élni. Búcsúzom tehát, másfél hónap múlva  költözünk. Köszönet mindenkinek, aki boldoggá tette nekem ezt a hat és fél évet.

És most néhány képben összefoglalom mindazt, amit szerettem itt.

A Tiszát:

Fénykép0691.jpg

A Hídi vásárt:

Fénykép0151.jpg

A Liget fáit:

Fénykép0128.jpg

A férj különböző zenekarait:

Fénykép0129.jpg

A naplementéket:

Fénykép0773.jpg

A Dóm teret:

Fénykép1969.jpg

A tisztességes alföldi viharokat:

Fénykép2003.jpg

A Holt-Marost:

Fénykép0952_1.jpg

És még a pusztát is megszerettem:

Fénykép0713_1.jpg

Nos meg a csodálatos május végi hársfavirág illatot.

A bejegyzés trackback címe:

https://teres.blog.hu/api/trackback/id/tr305337050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.