teres 2013.03.26. 09:37

Vörös

A vörös színhez érkeztünk el áprilisban, ami egyben a Kos csillagjegy hónapja is. A vörös nagy jelentőséggel bíró szín, hiszen a három alapszín egyike, s a három szín különböző arányú keveréke adja a színkör többi színét. A három alapszín tehát egy-egy tendenciát is képvisel, ami vagy egész életünkre vagy egy adott életszakaszra erősen kihat. Ha végiggondoljuk kedvenc színeinket, akkor  azokban a három alapszín közül valamelyik dominál, amiből meg tudjuk állapítani, hogy mi az az attitűd, ami erőteljesen jellemez minket.

418483_339693582737372_1452312164_n.jpg

A vörös tendencia olyan kihívásokat jelenthet életünkben, mint az önmagunk elfogadásának hiánya, a szeretetéhség, az állandó elutasítás, a félelem. Ez abból adódik, hogy leginkább önmagunkra, a saját vágyainkra mondunk nemet, ezért úgy érezhetjük, hogy az élet is nemet mond ránk. Ám ezt is fel lehet oldani elfogadással és szeretettel: fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, az eddig elutasított dolgokat szeretettel és elfogadással engedjük magunkhoz közelebb. Lady Nada tanácsa (a rózsaszín fénysugárhoz tartozó mester), hogy tanuljuk meg önmagunkat feltételek nélkül szeretni. A hibáinknak először meg kell mutatkozni, hogy aztán elfogadhassuk őket. Ha elutasítjuk saját hibáinkat, akkor saját magunkat is elutasítjuk.

13542596-red-mandala.jpg

A vörös komplementere a zöld (ez a dolog másik aspektusa), amitől úgy érezhetjük, hogy nincs elég terünk, lehetőségünk. Az irigység, a keserűség mind gátolja a növekedést. Semmire nincs időnk, szét vagyunk esve. Még a sorsszerű dolgokra is nemet mondunk, így aztán megrekedünk, nem tanulunk, nem fejlődünk. Ilyenkor gondoljunk Hilarion (a zöld fénysugárhoz tartozó mester) tanácsára, aki azt sugallja, hogy mindenkinek van szubjektív igazsága, mindenki képvisel valamit, tapasztal és van véleménye, ami akár változhat is. Mindenkinek van egy saját útja. Minél elfogadóbbak vagyunk (rózsaszín energia), annál rugalmasabbak leszünk (világoszöld energia). Amíg folyamatosan csak ítélkezek (magam és mások felett is), addig nem fogok tudni változtatni. Meg kell engedni magamnak dolgokat és aztán meg tudok magamnak bocsátani. Így tudok csak növekedni.

Engedjük tehát közelebb magunkhoz az életet és a szeretetet!

A vörös a gyökércsakra színe, így jelképezi az anyagi világot, a nemiséget és szexualitást, a vért, véráldozatot és születést, a védelmet, illetve az aktív, teremtő férfierőt.

red-blood-cells.jpg

A Kos nagy világkorszaka a görög és római világbirodalmak idejére tehető. Ezen időszakban az igazi férfi minta az erőtől és szépségtől duzzadó kalandozó hadvezér volt, aki ismeretlen tájakat hódított meg, s tört előre önző módon minden körülmények között. Ám a zöld (Mérleg) hatásaként a görög városállamokban megszületett a demokrácia, a művészetben pedig az oly nagyra tartott harmónia.

Amíg a magenta egy anyja méhében fejlődő magzat, addig a vörös a megszülető gyermek, aki elhagyja a biztonságot és életet adó fészket, hogy elinduljon az önállóság, a fejlődés, a tapasztalatszerzés útján. Kilép a világba és előítéletek nélkül, a világra nyitottan megkezdi útját az ismeretlenbe. Segítői a bátorság, a dinamikusság, az akaraterő. A vörös maga az élet, az élni akarás. Elindulunk az úton a védettségből a tudás felé. A Kundalini kígyó megkezdi útját a gyökércsakrából felfelé, végighalad a csakrákon, míg elér a magentába, a lélekcsillaghoz. A vörös a felébredés energiája.

A vörös színhez rendelt lap a Tarotban a Szeretők (más néven a Döntés) lapja. A legtöbb esetben a lapon egy férfi van, aki két nő között áll, az anyja és a szeretője között. Ez is jól kifejezi, hogy előbb utóbb el kell hagynunk a biztonságot adó, szeretett anyai ölet ahhoz, hogy a saját utunkon induljunk el. A lap tehát általában döntéshelyzetre utal, ami fájdalmas tud lenni, hiszen ahhoz, hogy új dolgokat engedjünk be az életünkbe, le kell mondanunk más, számunkra kedves és jó dolgokról. A vörös amúgy is mindent akar birtokolni, így különösen nehéz neki valamiről lemondani, két dolog közül választani. Más tekintetben a lap egyfajta házasságról, nászról, egyesülésről szól. Ez esetben azonban nem elsősorban a másik nem egyik tagjával kell megpróbálni kitölteni a bennem tátongó űrt, hanem tudatára kell ébrednem saját nemiségemnek. A férfi meg kell találja magában a nőt és fordítva. Másként mondva: minden oldalamat meg kell ismerjem (a jót és a rosszat, a pusztítót és az építőt, a feminint és a maszkulint) ahhoz, hogy elfogadhassam, megszerethessem ezeket és így harmóniában egyesülhessek önmagammal. Ebben a folyamatban nyilvánul meg az emberiségnek az ellentétek kiegyenlítésre irányuló ősi vágya. Ez az élet ereje, ez a teremtés maga, ami lehet építő vagy pusztító, attól függően, hogy az ember miként fogadja el önmaga árnyoldalait. A szexualitással azért van ez erős összefüggésben, mert az ember a szexualitáson keresztül tud leginkább kitörni az énközpontúságból. És ez az összeolvadás, egyesülés az élet, a növekedés és a fejlődés alapja. (A szexualitást említve gondoljunk csak a vöröslámpás házakra!)

Lovers_Marseilles.jpg

A szerelem mindig döntéshozatallal jár: le kell mondanunk eddigi életvitelünkről, hogy egy másik emberhez alkalmazkodva új életet kezdjünk. Ugyanakkor a lap nem csak szerelmi ügyekre, hanem bármilyen más döntéshelyzetre is utalhat. A legfontosabb minden ilyen esetben az, hogy a szívünkre hallgatva döntsünk és ne hagyjunk nyitva más kapukat.

A tudat szintjén a lap arra utal, hogy az Egészet önmagunkban kell létrehoznunk, a hiányosságainkat magunkban kell kipótolnunk és nem várhatjuk el, hogy más töltse ki lényével a bennünk tátongó lyukakat. Az nem szerelem, ha kiegészítő társhoz kötöm magam és könnyen függőséghez is vezet. Előbb belső társat kell találnom. Hiába vadászunk egy társra, ha belül nem vagyunk egységben. S ha készen állunk, a szívünk nyitott, akkor fel fogjuk ismerni az igazi társunkat, ha találkozunk vele és képesek leszünk őt fenntartások nélkül elfogadni egyenrangú partnerként (zöld).

A vörös színhez tartozó mester Krisztus. Most tegyük túl magunkat a keresztény tanításokon és koncentráljunk Krisztus valódi tanításaira és életére! Legfontosabb üzenete a szeretet, az elfogadás volt, életével és halálával pedig azt tanította, hogy hatalmas áldozatokra vagyunk képesek egymásért, önmagunkért és a szeretetért, és ezekért nem szabad cserébe semmit sem elvárnunk. Az ő feladatába nem fért bele a kétkedés, a dolgok megkérdőjelezése (emlékezzünk az olajfák hegyén kétségek közt gyötrődve azt mondta: „Múljon el tőlem e keserű pohár!”, a keserűség és kétkedés zöld minőségek!). Talán láttátok Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése c. filmjét. Életem legmegrázóbb filmélménye volt. Többek között arra világított rá, hogy vannak helyzetek (és talán az egész életünk ilyen), amikor nem gondolkodni kell, hanem cselekedni. Míg Lucifer („a fényhozó”, egyébként a zöld fénysugárhoz tartozik, tehát a vörös polaritása) mindent megkérdőjelez, kétségbe von, új megvilágításba helyez, addig Krisztus szeret és cselekszik. Ez nem arról szól, hogy az egyik jó vagy rossz, hanem ez a tapasztalás két útja. Az egyik a külvilág felé való tapasztalás kezdete (vörös), a másik a belső utazásunk kezdete (zöld). S ha ez a két dolog nincs egyensúlyban bennünk, akkor következik be „a tett halála az okoskodás” ismert állapota. Krisztus tehát arra világít rá, hogy feladatunk ebben az életben, itt és most megélni a valódi szeretetet. Az sem lehet véletlen egybeesés, hogy mindig az év Kos időszakára esik Húsvét, amely Krisztus áldozatának ünnepe.

http://www.youtube.com/watch?v=0q5znCBxMWc&list=PL18279BF9AECDA235

(Belinkeltem ide az egész filmet. Szánjatok rá időt, mert nagyon sokat ad! A 14. és 15. fejezetben pedig különösen fontos beszélgetés hangzik el.)

A vörös kihívása is ezekben a kérdéskörökben tetten érhető: harag, düh, agresszió, szexuális zavarok, önutálat, energiahiány, gyengeség, elutasítás és elutasítottság , erős ragaszkodás az anyagi javakhoz. A minap olvastam egy nagyon találó mondatot Ranschburg Jenőtől: „az agresszió olyan, mint a fregolikabát: ha kifelé fordítom, erőszak, ha befelé: szorongás." Ez a vörös talán leglényegesebb kihívása.

59tenofswords1.jpg

Krisztust, mint mestert a Kardok tízes laphoz rendelik a Tarot-ban. A lap arra utal, hogy valamit túl korán feladtunk és keserű vereséget szenvedtünk, elbuktunk (még ha ezt magunk döntöttük is el). Itt nem egy természetes végről van szó, hanem egy folyamat erőszakos befejezéséről. A kérdés pedig nem az, hogy jól cselekedtünk-e vagy sem, fáj-e vagy sem, hogy aktívan vagy passzívan álljunk-e a dologhoz. Véget vetettünk a dolognak és most érdemes elgondolkodni kicsit azon, hogy miért. De ebből a helyzetből is jól ki lehet jönni. Ha az ember már semmit sem veszíthet, megkockáztathatja, hogy minden újra kezdjen. De a legfontosabb: a lap arra int, hogy most ne cselekedjünk elhamarkodottan!

Ami pedig az áprilist illeti: a magenta böjti, felkészülési időszaka után ebben a hónapban hatalmas életerővel vethetjük bele magunkat terveink megvalósításába. Virágba borulnak a fák, az állatok násztáncukat járják és utódokat nemzenek, a szerelem és a szexualitás belengi a levegőt. Mi is kinyílunk, mint egy virág, párt keresünk, egyre többet adunk magunkból. Kertünkben az elvetett magok csírázni kezdenek.

Húsvéti hagyományainkban nem csak Krisztus értünk hozott áldozatáról emlékezünk meg, de ősi termékenységi rítusokat is végzünk: a tojás, a nyúl termékenységi szimbólumok, míg a sonkaevéssel (vagy bárányhússal) a véráldozatot idézzük meg asztalunknál.

A személyes életemben is éppen most sikerült meghozni egy régóta érlelgetett döntést (nem csak én kellettem hozzá). De hogy miben is áll ez a döntés, arról majd később tudósítok (még nem jön a következő gyerek, azt elárulom).

A bejegyzés trackback címe:

https://teres.blog.hu/api/trackback/id/tr875172098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.