Semmi művészet, semmi kotyvasztás. Kánikula. Anyósoméknál töltöttük a hétvégét. Vége a tanításnak, úgyhogy rövid betegség után visszakapom a férjem. Szegény, most minden olyan munkát megcsinálhat a háztartásban, amit egész évben nem tudott: polcfelrakás, burkolás kijavítása, stb.

De addig is nagymamáéknál egy gyors pihenés. Voltunk a 16 hónapos gyermekkel strandon. A gyermeket konkrétan nem lehet kihorgászni a vízből. Ha egész nap ott lennénk, akkor szerintem egész nap nem jönne ki a medencéből. Úszóhártyák fognak nőni a lábujjai között. Vízicsúszdázott, simán lecsúszik a tetejéről, csak lent el kell kapni, mert még ne tud úszni. Kis víznyelés, fejbeverés a csúszda oldalába nem lehet akadálya a következő csúszásnak. Édi nagyon.

Különben melegen ajánlom a kiskunfélegyházi strandot azoknak, akik kerülnék a tömeget és az élményfürdőt, továbbá kisgyerekkel vannak és úgysem jutnak ki a gyerekmedencéből. Ez a strand tiszta, nincsenek sokan és tök jó a gyerekmedence. Ha úszni is akarsz, van rá lehetőség. Büfé alig van, úgyhogy nem fogod a gatyád otthagyni színezékekkel dúsított szénhidrátokért. Termál is van, külön a családnak, külön a nyuggereknek.

Fénykép0260.jpg

Volt gasztronómia is. A férjem nagymamája készített nekünk vajaljás gölödint. Na mibe, hogy senki nem tudja, mi az? Alföldiek előnyben. Na jó, elárulom. A vajaljás gölödin nem más, mint apró (kb. diónyi) méretű krumpligombócok (olyasmi, mint a gnocchi) vajban megpirított lisztbe forgatva. Isteni finom dolog. Nagyon jó köret marhapörkölt mellé. Finom magában, de főtt vagy sült hússal és meggymártással konkrétan orgazmikus. Egyszer lepötyögöm a receptet, csak előbb ki kell szednem a nagymamából az ő verzióját.

Fénykép0300.jpg

Voltunk a barátainknál is, akiknek lebabázott a cicája. Van most négy kiscica, iszonyatosan cukkerek. Láttuk, ahogy szopikáznak. Ránéztem a csontsoványra fogyott anyamacskára, ahogy szopiztatja a pulyáit és rögtön láttam a sorsközösséget. Hiába, mi anyák nagyon értjük egymást. A gyerek persze hisztérikus izgalomba került a kiscicáktól és meg akarta őket fogni, csak éppen az ő szerető ölelésében még inkább kileheli a lelkét szegény pára. Tiszta Egerek és emberek.

Fénykép0304.jpg

Szintén félegyházi fogás két darab (pontosabban három) kályhacsempe. Érdemes tudni, hogy a férjemmel rettenetesen vágyunk egy saját parasztházra. Álladóan erről ábrándozunk: milyen lesz a konyha, a nappali, a műhely, a kiskert, a kút, a nyári konyha, stb. Hát egy biztos: a cserépkályha megvan. Múlt hétvégén volt a félegyházi vásár (minden hónap második vasárnapja), ahol is az ócskásoknál találtunk két kályhacsempét, amit megláttunk, egymásra néztünk és nem is kellett egyeztetni a gondolatokat. A cserépkályhánk tehát ilyen csempékből fog állni:

 Fénykép0269.jpg

Ha majd egyszer eljutok odáig, hogy elkezdem sokszorosítani a csempéket, ígérem, nagyon részletes posztot fogok írni róla. Már nagyon várom, de addig még rengeteg feladatom van... (Hú, de rejtélyes vagyok!)

A bejegyzés trackback címe:

https://teres.blog.hu/api/trackback/id/tr94593918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.