teres 2012.05.21. 19:57

Nemezelés és Duna-part

Halihó!

Az elmúlt hetet a Duna-kanyarban töltöttük a gyermekkel. Ott laknak a rokonok. A hét nagy részében nem volt valami ragyogó idő, de azért alkalmas volt nagy sétákra, kirándulásra, bogarászásra. Megünnepeltük a férjem szülinapját, voltak fincsi ételek. Másnap volt egy kis kerti sütögetés, ahol a nővérem remekelt. A husihoz szokott csinálni fűszervajat. A kedvencemet most is elkészítette: a mustáros, citromos fűszervajat. Ez úgy készül, hogy a puha vajba dijoni mustárt, reszelt citromhéjat, sót és borsot kever, majd visszahűti. A frissen roston sült húsra ezt a vajat tesszük és hagyjuk, hogy ráolvadjon. Isteni.

No,persze nem csak ettünk, hanem adtunk a kézművességnek is. Unokahúgommal nemezelhetnékünk volt. Ezeket a kis csinos tulipánokat és gyöngyöket készítettük nagy szorgalmasan.

Néhány tulipánt úgy készítettünk, hogy egy golyó köré nemezeltünk, aztán felvágtuk a nemezt és kivettük a golyót. Néhányat pedig tömör golyóvá gyúrtunk és úgy vágtuk ki.

Lilivel éppen mindketten rá vagyunk kattanva a türkiz és lila árnyalatokra. Ez a mellékelt fotókon is jól látszik. Csináltunk gyöngyöket is. Ezeket úgy alakítottuk ki, hogy többrétegű hurkákat gyúrtunk a gyapjúból, amit száradás után felszeleteltünk.

Ezekből a gyöngyökből és virágokból ékszereket fogok készíteni, hamarosan megmutatom azokat is. De még csak ma értünk haza Szegedre, úgyhogy az időt még azzal töltöttük, hogy a férjjel örültünk egymásnak.

Kirándultunk is gyermekkel. Van az erdőben egy csodaszép kis tó. Na jó, inkább pocsolya, de mi tónak szoktuk hívni. Mióta az eszemet tudom, minden évben elkirándulunk oda, többször is. Ahány évszak, annyi arca van a kis tavacskának. Emlékszem, régen még egy ladik is ringatózott rajta, de szép lassan elsüllyedt. Sosem értettem, hogy egy ekkora tóra minek ladik, de a látványa azért nagyon romantikus volt. Van a tavon sziget is. Valahogy mindig akad egy olyan kidőlt fa, amin át lehet rá menni. Ezek a fák is szép lassan eltűnnek a vízben, de aztán lesz helyette másik. Most, májusban így néz ki a tó.

 Voltunk a Duna-parton is a kavicsdobálónál, ahol a kacsák már annyira szelídek, hogy egészen közel jönnek az emberhez és várják a finom kaját. Ezúttal hoppon maradtak, de attól még nagyon jókedvűen totyogtak, úszkáltak körülöttünk. A gyermek persze itt sem bírt ellenállni a víznek, úgyhogy úgy kellett kihorgásznom a jéghideg Dunából. Ebbe a hibába másnap is beleestem, úgyhogy legközelebb váltóruha és gumicsizma is lesz nálunk.

Szóval szép dolgok történtek a héten. Alig várom, hogy elkészítsem az ékszereket. Ráadásul most rendeltem csodálatos gyapjúkat egy pesti boltból. Hú, micsoda nemezmunkák lesznek ebből!!!

Esemény is lesz a héten. A hétvégén lesz a hídi vásár Szegeden. Ilyenkor csuda jó programok és hatalmas kézműves vásár van a Belvárosi hídon. Már alig várom!

A bejegyzés trackback címe:

https://teres.blog.hu/api/trackback/id/tr784530324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.