Drága Olvasóim!

Nyilván észrevettétek, hogy nagyjából egy éve nem írtam a blogba. Ennek számos oka van, melyek nagy része magántermészetű, még egy anonim blogban sem kívánom megosztani. Most viszont eldöntöttem, hogy folytatom a munkát és újra rendszeresen posztolok. Egyrészt azért, mert van mit megosztanom, másrészt azért, mert tulajdonképpen szeretek blogolni, harmadrészt pedig -és nem utolsó sorban- azért, mert sokan jeleztétek, hogy hiányoznak az írásaim. Most tehát újra felveszem a fonalat.

Hatalmas hír, hogy a tavaly már beharangozott dzsungeles takaró végre elkészült. Azért is nagy öröm ez számomra, mert egy olyan munkát fejeztem be, amit ki sem néztem magamból. Egyszer sem adtam föl, bár sokszor került be a sarokba pihenni néhány hétre. De aztán mindig előkerült, mindig dolgoztam rajta egy kicsit, végül eljutott a munka egy olyan szintre, hogy már semmi mással nem akartam foglalkozni. Bár kétségtelen: időnként azt hittem, hogy soha nem lesz kész.

Néhány adat: a takaró közel 5 négyzetméteres, 150 darabból áll és 50 000 öltéssel készült. Majdnem teljes egészében kézi munkával.

Az elején még azt gondoltam, hogy varrógéppel fogom összerakni, de a második nagy levél fölvarrása után hisztériás rohamot kaptam, mert iszonyatosan nehéz volt a varrógép alatt mozgatni ezt a mennyiségű anyagot, úgyhogy abban a pillanatban el is dőlt, hogy ezt bizony kézzel kell megcsinálni.

Ekkor nekiálltam minden egyes applikációt kézzel fölvarrni és azt gondoltam, hogy ezzel meg is leszünk.

Aztán láttam, hogy ez még nagyon messze áll attól, hogy kész legyen. Elkezdtem finom steppeléssel körbevarrogatni az applikációkat, amitől már-már jó lett a dolog, de még mindig nem az igazi. És akkor itt csípődött be az a gondolat, hogy most aztán az egész fennmaradó helyet le kell steppelni, mert attól fog életre kelni a kép.

Nagyjából ezen a ponton már semmi kétsége nem volt barátaimnak és rokonaimnak affelől, hogy komplett elmebeteg vagyok.

Nem adtam össze a munkaórákat (a saját érdekemben), de úgy hozzávetőlegesen 300 órára tehető. Hamarosan át is adom a megrendelőnek, aki remélem boldogan használatba veszi. Végülis az egész dolognak ez lenne a lényege.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.