teres 2012.12.16. 19:14

Díszek

Húha, húha! Mindjárt célegyenesben vagyunk, ma van a harmadik vasárnap. Nyilván, aki roppant okosan osztotta be az idejét, az most nyugodt, hiszen mindennel készen lesz karácsonyra. Én valóban okosan beosztottam, csak azzal az aprócska bibivel nem számoltam, hogy a gyermek beteg lesz és itthon tölti a karácsony előtti két hetet. Így aztán kissé problémássá vált az anyagbeszerzés, az alkotás meg egyenesen katasztrofális viszonyok között zajlik.

No, de azért csinálunk együtt is ezt-azt, különösen, amikor épp nem az aja-aja-aja-fő-fő-nem-kejj-nem-kejj ördögi körben vergődünk. ("Anya, anya, föl, föl!" Ez arra utal, hogy vegyem fel a kezembe. Innentől mindent egy kézzel csinálok. "Nem kell! Nem kell!" Ez minden betegséggel kapcsolatos dologra, így lázmérésre, orrszívásra, orrsprézésre, kanalas orvosságra, stb. utal.)

Ilyen egykezes mutatvány volt például a só-liszt gyurma fenyődíszek elkészítése is. Utoljára gyerekkoromban csináltam só-liszt gyurmát, de a pinteresten feltűnt, hogy újra reneszánszát éli a műfaj. Vagy ki sem ment a divatból, csak az én figyelmemet kerülte el. Mindegy is.

Szóval a só-liszt gyurma egy igazán öko dekoráció, nagyon kreatív, iszonyatosan olcsó és halál egyszerű. Íme a recept: 1 csésze finomliszt, 1/2 csésze finom szemű tengeri só és fél csésze víz. Aki azt szeretné, hogy szép fehér legyen a gyurmája, keverjen hozzá fehér temperát, de akkor kicsit kevesebb vízzel dolgozzon, vagy adjon még hozzá kis lisztet és sót, különben ragadós lesz a gyurma. A színezésre általában ez vonatkozik, akármilyenre is színezzük a gyurmánkat. Lehet ételfestéket és porpigmentet, esetleg fűszereket (kurkuma, pirospaprika, stb.) használni.

Fénykép1085.jpg

Akkor jó a gyurma, ha nem ragad, de könnyen gyúrható, jól formázható. Lisztezett deszkán nyújtsuk 1/2 cm vékonyra (vagy ki mit akar belőle csinálni) és vagy szúrjunk ki belőle egyszerűen mindenféle formákat, amiket egyszerűen kifestünk száradás után, vagy a gyerek játéknyomdájával domború mintákat is létrehozhatunk (persze azt is ki kell szaggatni).

Fénykép1086.jpg

Lehet ilyen módon ajándékkísérőt is csinálni, nem csak karácsonyfa díszt. Én végül mindkettőt csináltam. A díszekhez a tesóm Baliról hozott batikoló mintáit használtam (jövőre szerzek kékfestő dúcokat és azzal is kipróbálom), illetve kis szívecskéket gyártottam ajándékkísérőnek. A képeken szereplő cuki figurákból semmi nem lett, mert a gyerekem egy óvatlan pillanatban szétmorzsolta őket apró ujjacskái között.

Fénykép1161.jpg

Amikor kiszaggatjuk és megmintázzuk a formákat, csináljunk rá lyukat az akasztónak. Sosem lesz elég jó, de később könnyebb ezt a lyukat egy furdanccsal tágítgatni, mint egy tök újat csinálni. Akinek nincs ideje kivárni, hogy műve szobahőmérsékleten magától megszáradjon, az sütőt is használhat. Tegye a formákat sütőpapírral bélelt tepsibe és 100 fokon, hőlégkeveréses sütőben, az ajtót résnyire nyitva hagyva szárítsa keményre. Néha meg is lehet a sütiket fordítani. Megjegyzem, így nem lesznek teljesen egyenletesek, de gyorsabban elkészülnek. Az igazi a szobalevegőn való szárítás.

A kiszáradt sütiket le is kezelhetjük valamivel (nem próbáltam ki, de szerintem a decoupage lakk biztos szép fényessé teszi) esetleg dekorfestékkel kifesthetjük. A lyukakat óvatosan kitágíthatjuk és szép szalagokra fűzhetjük díszeinket. Tűfilccel írni is tudunk rájuk.

Fénykép1353.jpg

A lehetőségek végtelenek, a variációknak csak a fantáziánk szabhat határt. Ja, és illatosítással is lehet próbálkozni. Illóolajok, aromák, fűszerek jó illatot adnak a gyurmának, de vigyázzunk, mert befolyásolhatja a színét.

A bejegyzés trackback címe:

http://teres.blog.hu/api/trackback/id/tr144968529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.